Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Közigazgatási jog. 49 arra jogosult iparossal végezteti el, más büntető rendelkezés alapján kell büntetni abban az esetben, ha az illető munkákat maga végzi el és más rendelkezés alapján, ha a szóbanforgó munkákat ugyan mással végezteti el, de ez a harmadik személy nem a kérdéses munkák végzésére jogosult iparos. A kereskedő az első esetben, vagyis akkor, ha a képesítéshez kötött ipar körébe tartozó munkákat maga végzi el, avagy családtagjával vagy alkalmazottjával végezteti el, nem csupán az 1922: XII. törvénycikk 47. §-ában foglalt kötelezettséget sérti meg, hanem egyszersmind az illető képesítéshez kötött ipart jogosulatlanul üzi is. Ennélfogva cselekményét az alaki bűnhalmazatra vonatkozó szabályok szerint a súlyosabb büntetést, illetve büntetési nemet megállapító rendelkezés, következően az 1922; XII. törvénycikknek a jogosulatlan iparűzésre vonatkozó 127. §-a alapján kell büntetni. A kereskedő a 47. §-ba ütköző kihágás miatt az 1922: XII. törvénycikk 126. §-a alapján csak abban az esetben büntettetik, ha az általa elvállalt képesítéshez kötött ipar munkakörébe trtozó munkát nem az arra jogosult, tehát az illető iparra szóló ipar jogosítvánnyal rendelkező iparossal, hanem olyan egyénnel végezteti el, aki a kérdéses ipar gyakorlására nem jogosult. Önként értetődik azonban, hogy az ilyen esetekben a szóbanforgó munkákat jogosulatlanul végző harmadik személyt, mint jogosulatlan íparüzöt, a 127. §. alapján kell büntetni. A kereskedőt a fentebb említett abban az esetben, amikor mint jogosulatlan iparüzőt vonja felelősségre a rendőri büntető bíróság, ismétlés esetében a pénzbüntetés mellett 15 napig terjedhető elzárásbüntetéssel is büntetni kell, amely büntetésnek alkalmazása megfelelő eszköz arra, hogy ujabb kihágás elkövetésétől visszatartsa. Abban az esetben pedig, ha a kereskedő a képesítéshez kötött ipar körébe vágó munkákat nem maga végzi (illetőleg nem családtagjával, vagy alkalmazottjával végezteti), hanem olyan egyénnel végezteti, aki annak végzésére nem jogosult, cselekménye enyhébb megítélés alá esik, mint az előbb említett esetben, s ezért a büntetésnek is enyhébbnek, a 126. §-ban megállapított, a cselekmény súlyával arányban álló pénzbüntetésnek kell lennie. (74.957/1926. K. M, sz.) 36. 1922:XIL t.-c. 72. §. A kényszerítő ok nélkül tartósan szünetelő kézizálogkölcsön üzletet a régi engedély alapján nem lehet folytatni. K. M. A kézizálogkölcsönipar engedélyhez kötött ipar, amelyre azonban az egyéb engedélyhez kötött iparoktól eltérő, nevezetesen az 1881. évi XIV. törvénycikkben, megállapított szabályok nyernek alkalmazást. Ezek a szabályok az említett ipar tekintetében fokozott közérdeket érvényesítenek. Ezek közé a közérdekek közé tartozik az is, hogy ezt az ipart az engedélyes kényszerítő ok nélkül tartósan ne szüneteltesse. Bár tehát abban a kérdésben, hogy a kézizálogkölcsönüzlet szünetelése adott esetben milyen jogkövetkezménnyel jár, az 1881: XIV. t.-c. kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, az említett ipar tekintetében érvényesülő különös közérdekek kétségtelenné teszik, hogy ennél az iparnál az üzlet szünetelését nem az általános iparjogi szabályok szerint kell elbírálni és a kényszerítő ok nélkül tartósan szüTérfy : Döntvénytár 1927—19?8. 4