Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

38 Közigazgatási jog. A megítélt vagy elismert s ennek folytán a külföldi Clearing-hivatal javára irt követelés belső elszámolásának jogossága ellen már csak oly kifogások hozhatók fel, amelyek az elismerés megtörténte óta előállott s az. adós fizetési kötelezettségét érintő változásokon (pl. csőd, kényszeregyezség, örökösök korlátozott felelőssége, joghatályos teljesítés, stb.) alapulnak, illetőleg amelyek az elszámolásnak az elismerés tartalmával ellenkező megállapításai ellen irányulnak, vagy magának az elismerésnek érvényességét támadják meg, pl. cselekvőképtelenség, meghatalmazás körének túllépése, kényszer vagy tévedés esetén. A panaszos azonban ily kifogásokat nem hozott fel s az elismerés folytán vitátlannak jelentkezett és ezért a m. kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal által a m. kir. államkincstár tartozásaként a brit Clearing-hivatal javára irt követelés összegének megfizetése alól leendő felmentését oly alapon kéri, amely már az elismerés idején megvolt s amelyen a követelés fennállása ellen emelhető s a per megindítására okul szolgálható kifogásoknak kellett volna felépülniük. Ezek a kifogások pedig, éppen az elismerés következtében, most már nem érvényesíthetők. Az 1923. évi XXVIII. t.-cikk 41. §-a, amely a magyar adós által a kivételes rendelkezések alapján letétbe helyezett összegekre nézve azt rendeli, hogy ezek az adóst a tartozás alól csak abban az esetben mentesítik, ha azokat a külföldi hitelező teljesítésül elfogadja, utolsóelőtti bekezdésében azt is kimondja, hogy ez a rendelkezés nem zárja ki a letétbe helyező részéről a békeszerződés 231. cikke alapján ellene érvényesített követeléssel szemben, a magánjog szabályai szerint különben támasztható kifogások érvényesítését. Ezeket a kifogásokat azonban, a dolog természete szerint, a maguk idejében és a maguk helyén kell érvényesíteni s az idézett törvényszakasz: nem nyújt lehetőséget arra, hogy oly kifogások, amelyeket már a clearingeljárásban lehetett volna érvényesíteni s amelyek a követelés fennállásának birói uton való eldöntésére szolgáltattak volna alapot, a kifogások elejtésének jelentőségével biró elismerés megtörténte után, a belső elszámolást tárgyazó peren kivüli eljárásban, az elismerést lerontó hatállyal érvényesüljenek. A belső elszámolás jogossága ellen irányuló panasznak ezeknél az okoknál fogva, helyet adni nem lehetett. A panaszos a tartozás törlését méltányossági okokból is kéri. A panasznak ezt a részét azonban a bíróság — erre vonatkozó hatáskör hiánya miatt — érdemi elbírálás alá nem vonhatta, mert az ily kérdésekben való határozathozatal — az 1923. évi XXVIII. t.-cikk 22. és 26. §-ai szerint — a m. kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal mellett szervezett Döntőbizottság feladata, ennek a bizottságnak határozatai ellen pedig, sem a most idézett törvény, sem más törvényes intézkedés panaszjogot nem biztosít. (1928 márc. 13. — 4830/1927. — K. sz.) 21. A m. kir. kincstár és az adós közt létrejött belső elszámolási jogviszonyban a kamatok nem az 1883: XXV. t.-c. 19. §-a: szerinti három év alatt, hanem tiz év alatt évülnek el.