Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Kereskedelmi ügyletek. Kt. 258—319. §§. 597 szabályellenes eljárás azonban, miként azt a m. kir. Kúria a Polgárijogi Határozatok Tárába 639. szám alatt felvett P. IV. 2274/1918. számú elvi jelentőségű határozatában ki is mondotta, magát a megtörtént értesítést nem teszi érvénytelenné, hanem csupán azt a következményt vonja maga után, hogy, amennyiben a zálogbaadót a szabályellenes eladásból kifolyólag valamely kár érte volna, a zálogtartó ezt a kárt megtéríteni tartozik. Abból folyólag tehát, hogy az alperes a felperesek által zálogul lekötött 10 drb Magyar Általános Kőszénbánya részvényüket Írásbeli megállapodás hiányában birói közbenjárás nélkül adta el, felpereseknek csakis esetleges káruk megtérítésére lehetne igényük, arra azonban nem, hogy alperes az ekként eladott részvények visszaszerzésére köteleztessék". Az ismertetett határozatok szembeállítása mellett nyilvánvaló, hogy: a fent előrebocsátott szövegben megállapított elvi kérdésben a m. kir. Kúria ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatokat hozott, mert amig a P. IV. 572/15. 1924. számú határozatában Írásbeli megállapodás hiányában a zálogtárgynak birói közbenjárás nélkül történt eladását nemcsak szabálytalannak, hanem egyszersmind jogszerűtlennek és ebből folyóan a zálogbaadóval szemben érvénytelennek nyilvánítja, addig a P. IV. 1465/16. 1925. számú határozat az ily módon történt eladáshoz nem fűzi az érvénytelenség jogkövetkezményét, hanem azt szabálytalannak nyilvánítva, csupán a hitelező kártérítési felelősségének megállapítására alkalmas körülménynek minősíti. A m. kir. Kúria elnöke a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a Pp. 70. §-a első bekezdésének 2-ik pontja alapján szükségesnek tartván, azt a jogegységi tanács elé terjesztette. A birói gyakorlat az 1. pont alatt említett P. IV. 572/15. 1924. számú határozat keltét megelőző és az azt követő időben egybehangzóan a 2. pont alatt felsorolt P. IV. 1465' 16. 1925. számú kúriai határozatban elfoglalt arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a zálogtartó hitelező —• írásbeli megállapodás hiányában — a kereskedelmi ügyletből eredő zálogot mégis birói közbenjárás nélkül adja cl, ez a szabálytalan eljárás magát az értékesítést nem teszi érvénytelenné, hanem csupán azzal a következménynyel jár, hogy, amennyiben a zálogbaadót a szabályellenes eladásból kifolyóan valamely kár érte volna, a zálogtartó ezt a kárt megtéríteni tartozik. Ezt a felfogást tüntetik fel az alábbi határozatok, úgymint: 1. a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknek 1883. évi május hó 4-én kelt 18.909/1883. számú, 2. a m. kir. Kúriának 1892. december 13-án kelt V. 195/1892. számú, 3. a m. kir. Kúriának 1896. évi december 31-én kelt 1510/1895. V. számú, 4. a m. kir. Kúriának 1901. évi május hó 28-án kelt 1417/1900. V. számú, 5. a m. kir. Kúriának 1918. évi június 7-én kelt és elvi döntésként a Polgárijogi Határozatok Tárába 639. sz. a. felvett P. IV. 2274/14. 1918. számú, 6. a m. kir. Kúriának 1918. évi november 20-án kelt P. IV. 3610/1918. számú, 7. a m. kir. Kúriának 1922. évi február 24-én kelt P. IV. 1169/1922. számú és 8. a m. kir. Kúriának 1926. évi március 15-én kelt P. IV. 3364/42. 1925.