Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

594 Kereskedelmi jog. az alperes a felperesnél hagyta és abban állapodott meg vele, hogy az ő hozzájárulásának előzetes megszerzésével a lovakat eladhatja, de a vételárat a záloggal biztosított tartozása törlesztésére neki kiszolgáltatni tartozik. Az irányadó tényállás mellett téves a felperesnek az az érvelése, hogy a zálogtárgy valóságos átadása meg nem történt, vagy ha megtörtént is a zálogjog hatálya megszűnt annak folytán, hogy alperes a zálogul lekötött csikókat a felperesnél ennek rendelkezése alatt hagyta. Nem jogszerű ez az áiláspont azért, mert a felperesnek a zálogba adott csikókkal való rendelkezése a zálogtartó alperes hozzájárulásától lett függővé téve és ép szabad rendelkezésének korlátozása végett szolgáltatta ki a felperes a járlatleveleket az alperesnek, ami által a felperesnek a zálog tárgyát illető megkötöttsége és a zálogtárgynak az alperes befolyása és rendelkezési körébe jutása külsőleg is kifejezést nyert. Ezekből folyóan a fellebbezési bíróság az alapul vett tényekből helyesen vont következtetést arra, hogy az alperes a részére zálogul lekötött csikókra a törvény követelményének megfelelő átadással zálogjogot szerzett és hogy annak hatályát a csíkóknak a felperes gondozása alatt hagyása nem érintette. (1927 okt. 25. — P. IV. 1868/1927.) 971. Kt. 305., 306. §. A zálogbaadó tartozásait csak úgy tartozik kifizetni, hogy ha neki a zálogtárgy visszaadatik. Jogszerűtlen eladás esetén az eredeti állapot visszaállításának van helye. K, Felperes a 17. alszámu jegyzőkönyvben foglalt eskü alatti kihallgatása rendén maga adta elő hogy az alperesnél lévő értékpapírjaira több millió korona lombard kölcsönt vett fel. Felperesnek ez az előadása megegyezik az alperesnek azzal a perbeli álláspontjával, hogy a kereseti értékpapírok a felpeiesnek nyújtott lombard-kölcsön fedezetéül szolgáltak. A peres feleknek ebből a megegyező előadásából megállapíthatóan tehát az alpere:. a felperes értékpapírjaira zálogjogot és pedig, miután nem vitásan a kézizálog kereskedelmi ügy létből eredő követelés fedezőére adatott, — a K T. 305. és 306. §-ai alá eső kereskedelmi zálogjogot szerzett. A perben az a kérdés döntendő el, hogy alperes eme zálogjoga folytán felperesnek az értékpapírjait 1925, évi március hó 6-án, illetve március hó 9-én jogszerűen adatta-e el? Ezt a kérdést a m. kir. Kúria az alsóbíróságokkal egybehangzóan nemlegesen döntötte el a következő okokból: Az e részben meg nem támadott tényállás szerint ugyanis alperesnek arra a felpereshez intézett felhívására, hogy a 12 028.700 osztrák és 7,144.000 magyar korona tartozásait egyenlítse ki, felperes az 1925. évi február hó 25-én kelt B. alatti levelében a zálogul lekötött összes értékpapírjainak visszaszolgáltatása ellenében a fizetést a Tüzhelybank gazdasági és kereskedelmi részvénytársaság budapesti cég utján az alperesnek felajánlotta, — azonban alperes a fizetéssel megbízott Tüzhelybanknak nem az összes, úgy az alperes bécsi, valamint budapesti üzleténél elhelyezett értékpapírokat, hanem csakis ? Budapesten letétben levő papírokat volt hajlandó az egész követelése elle-