Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Törvényhatósági önkormányzat védelme. 27 A vármegye aiispánja által szerkesztett és beadott panaszirat előterjesztő része pedig a vármegye sérelmét csak abban jelöli meg, hogy a miniszter a lakások feletti szabadrendelkezés és bérbeadás utján való jövedelmeztetés lehetőségének állta útját, — mig indokoló részében kiteneszkedik i'.nnak vitatására is, hogy a vármegye az eddig természetbeni lakást élvező vármegyei alkalmazottak szabályszerű lakbérilletményeit is jogosan igényelheti az államkincstártól. Ellenben a panaszirat a fűtési és világítási átalányoknak a vitás kérdését már egyáltalában nem érinti. Ezek következtében a bíróság az átalányok kérdését vizsgálat és határozathozatal tárgyává nem is tette. Minthogy azonban a természetbeni lakások feletti rendelkezési jog — amint azt a m. kir. belügyminiszter is a bírósághoz intézett 32.399 927. számú átiratában megállapította — lényegileg és szorosan összefügg a lakáspénzekre támasztott igénnyel: a bíróság a panasz folytán jelen határozata keretében vizsgálat és ítélkezés tárgyává azt a kérdést tette, hogy; törvényt sértett-e a miniszter azzal, hogy a vármegyének szóban lévő határozatától jóváhagyását abból az okból tagadta meg mert a vármegye a természetbeni lakást élvező alkalmazottak lakáspénzeit az államkincstártól jegosan nem követelheti? A törvénysértésnek a fennforgását pedig meg kell állapítani abban az esetben, ha a vármegyének a lakáspénzek kiutalására támasztott igénye hatályos törvény vagy törvényerejű jogszabály rendelkezéseiben gyökerezik. A m. kir. belügyminiszternek a már felhívott átiratában is közölt és a megtámadott rendeletében felhívott indokolásában kifejezésre juttatott álláspontja az, hogy mivel az 1904: X. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 62.000/904. B. M. számú Utasítás 3. §-a szerint a természetbeni lakással biró vármegyei alkalmazottak lakáspénzre igényt nem tarthatnak: a természetbeni lakások elvonásával a vármegye a belügyi tárcára terhet hárít, amit egyoldalúan nem, csak kormányhatósági jóváhagyással tehet; és hogy olyan járandóságra, amely a vármegyei alkalmazottat sem illeti meg, a vármegye közönsége sem támaszthat igényt és nem kívánhatja, hogy az illető alkalmazottak lakáspénzeit az államkincstár rendelkezésre bocsássa. II. Az nem vitás, hogy a szóban levő természetbeni lakások a vármegye közönsége tulajdonát tevő épületeknek, tehát törzsvagyonának a tartozékai; mint ilyenek felett való rendelkezésben a vármegye csak törvény, törvényerejű miniszteri rendelet vagy helyhatósági szabályrendelet által van korlátozva. Itt a törzsvagyonnak sem elidegenítéséről, sem csonkításáról nincs szó, tehát a kérdés ilyen vonatkozásban nem esik az 1886: XXI. t.-c. 5. §-a és az 1883: XV. t.-c. 7. §-a rendelkezései alá, amikor a vármegye külön kormányhatósági jóváhagyás kieszközlésére van kötelezve. Minthogy azonban a vármegye költségvetése keretében hozott határozatról van szó, az az 1886: XXI. t.-c. 5. §-a aj pontja értelmében szintén miniszteri jóváhagyást igényel. A kormányhatósági jóváhagyás kieszközlésének törvény által előirt