Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

584 Kereskedelmi jog. délyhez kötő 3678/1917. M. E. R. megszegésével kötött és közvetített ügyletekből eredő igényektől a birói jogsegély a K. T. 263. §-a ellenére állandóan megtagadtatott. Hasonlóan nem részesülnek birói oltalomban az ingatlanközvetítéssel az O. F. B. engedélye nélkül foglalkozó ügynökök sem, habár saját nevükben iparszerüen foglalkoznak is a kérdéses ügyletekkel, amelyek különben kereskedelmi ügyletek és igényt tarthatnának a K. T. 263. §-a védelmére. Az államot különben létezése alapján támadhatná meg, ha az általa büntetés terhével tiltott ügyletek magánjogi érvényessége elismertetnék. A magánjognak is egyik sarkalatos szabálya, hogy a tilos cselekményekből, tiltott ügyletekből eredő követelések, mint semmis alapon nyugvók, bíróilag nem érvényesíthetők. Következik mindezekből az, hogy a K. T. 263. §-ában említett, az ügylet kereskedelmi minőségét és érvényességét nem befolyásoló más okok csak olyanok, amelyek az illető személyes minőségében jelentkeznek (cégvezető s hasonlók ügyletkötésére való jogosulatlansága, a cselekvőképtelenségtől eltekintve, amely a K. T. 263. §-a ellenére is befolyásolja az érvényességét), általános közjogi és tételes magánjogi és szerződésbeli tilalmak, mig bizonyos vállalatokra, az ügyletek bizonyos fajára vonatkozóan létező közjogi eredeti tilalmak, valamint az egyes konkrét ügyleteknek önmagukban tilos vagy erkölcstelen volta kizárják a K. T. 263. §-a alapján való védekezés lehetőségét. Kivételesen megadható a birói jogsegély az előbbi állapot helyreállítása végett, ha különben az egyik fél a másiknak a kárára jogtalanul gazdagodnék és ha a törvény egyes esetekben a tilalom ellenére egyik vagy másik félnek kereshetőségi jogot enged. A jelen esetben nem az előbbi állapot helyreállításáról, hanem a kötött adás-vételi ügyletekből eredő más követelés behajtásáról van szó. A felperes ugyan hangsúlyozza, hogy ő az egyes lebonyolítások alkalmával az , alperes helyett vette fel kölcsön a szükséges összegeket, mint az alperes megbízottja". Ámde azért e pénzeket az alperes át nem vette, hanem azokat a felperes használta fel, az azokon vett értékpapírokat az alperes ugyancsak nem vette át. Ezért az alperes jogtalan gazdagodása ezen az alapon sem állapítható és az alperes ezen az alapon sem marasztalható. Továbbá az 1300/1923. P. M. R. sz. törvényes rendelet, amely még az ügylet tárgyát és eredményét tevő vagyon elkobzását is megengedi, nemcsak -nem tartja fenn a tilalmába ütközően kötött ügyletek magánjogi érvényességét, hanem azokat éppen az elkobzás megengedésével nyilván semmiseknek tekinti. Pedig az a rendelet éppen az ügyletek bizonyos csoportjára nézve kiadott olyan speciális tiltó jogforrás, amely a fentebb kifejtettek értelmében a K. T. 263. §-a ellenére érvénytelenné teszi a tilalma ellenére kötött ügyleteket. Ügydöntő kérdés ezek után már csak az, hogy a felperesnek meg volt-e a megkívánt hatósági engedélye. (E tekintetben megállapítja a kir. ítélőtábla, hogy ez az engedély nem volt meg. (1927. jan. 10. — P. II. 10391/1925.) K. Helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy a felperes nem volt jogosult a bankárrendelet érvényessége alatt bankügyletekkel foglalkozni.