Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

578 Kereskedelmi jog. Az elsőbiróság a cégbejegyzési kérelmet azért utasította el, mivel a szövetkezet alapszabályainak 4. §-ában meghatározott cél nem felel meg a Kt. 223. §-ában foglalt rendelkezésnek, A Kt. 223. §-a szerint szövetkezetnek csak oly társulás tekinthető, amely a tagok hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának előmozdítására alakul. Ebből a rendelkezésből nyilvánvalóan következik, amint azt* az állandó birói gyakorlat is megállapítja, hogy a szövetkezetnek közvetlenül anyagi gazdasági célra kell alakulnia. Nincsen ezáltal természetesen kizárva az, hogy a gazdasági cél, mint közvetlen cél mellett a szövetkezet másodlagos célul tagjai kulturális szükségleteinek a kielégítését, társadalmi, sport és egyéb nem gazdasági természetű célok megvalósítását, illetve pártolását tűzze ki. A Kt. 223. §-ának fent érintett rendelkezéséből következik az is, hogy a közvetlen gazdasági célon felül szükséges még hogy a szövetkezet saját tagjainak a gazdasági céljait szolgálja. Ennek nincs elég téve pusztán az által, hogy a szövetkezet tagjai a szövetkezet nyereségében részesüljenek, hanem Lzükséges, hogy a szövetkezet mintegy eszköze legyen saját tagjainak azon gazdasági, életfenntartási tevékenység kifejtésében, amelynek kifejtésére a szövetkezet nélkül egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben volnának képesek. Hiszen a szövetkezeti intézmény alapeszméje az önvédelem és lényegében a szövetkezet az önvédelemre szorultaknak társulása abból a célból, hogy a társulásban rejlő erő segítségével hatályosabban védekezhessenek a gazdasági versenyben az elszigeteltségükben védekezésre képtelenek; és pedig védekezzenek vagy az élethivatásszerűen űzött termelés terén, vagy pedig az életszükségleteket kielégítő fogyasztás terén, avagy mindkét téren. Tehát a Kt. 223. §-ában meghatározott szövetkezetről csak akkor lehet szó, ha a szövetkezet a saját tagjainak elsősorban gazdasági céljait szolgálja, még pedig oly módon, hogy az egyes tagok egészben vagy részben a szövetkezeten keresztül, vagyis annak segtíségével fejtik ki élethivatásszerűen űzött gazdasági tevékenységüket, illetőleg életszükségleteiknek kielégítését. Vagyis kell, hogy a szövetkezet eszköze legyen a tagoknak arra hogy annak segítségével a termelés, fogyasztás és az életfenntartás egyéb vonatkozásaiban a gazdasági versenyben könnyebben érvényesülhessenek. A szövetkezet alapszabályainak 4. §-a szerint a szövetkezet célja: a tagok keresetének előmozdítása akként, hogy a szövetkezet hivatásos labdarugókat szerződtet, ezekből alakított u. n. professzionista csapatot tart fenn ezen csapatot belépődíj mellett rendezett nyilvános mérkőzéseken szerepelteti és a befolyó belépti dijakból és a csapat által a szövetkezet részére ily mérkőzéseken nyert dijakból az üzleti év végén mutatkozó tiszta hasznot a tagok közt részjegyeik arányában elosztja. A fent kifejtettekből következik, hogy ez a cél csak az esetben felelne meg a Kt. 223. §-ában foglaltaknak, ha a szövetkezet tagjai csak oly egyének lehetnének, akik a labdarugó sportot élethivatásszerűen űzik, mert ez esetben a szövetkezeti tagok élethivatásszerűen űzött tevékenységüket a szövetkezet segítségével, azon keresztül fejtenék ki. Ellenben nem felel meg ez a cél a Kt. 223. §-ában foglaltaknak akkor, ha — mini a jelen esetben is,