Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Vasuii alkalmazottak. 545 A munkaadó határozhatta meg azt is, hogy a törvényben megszabott kereten belül megüresedő állásokra kiket tart kinevezendőknek és azok közül, akik korábban szabályszerű elbánás alá vonattak, kiket tart a szolgálatra alkalmasaknak. Ez munkaadónak olyan discretionális joga, amelyet egy részről a saját üzleti érdekeinek, másrészről az alkalmazandó személyes képességének és egyéni tulajdonságainak figyelembe vételével határozhat meg és amely a bíróság által felülvizsgálat alá nem vonható. A létszám csökkentés pedig az alkalmazottak összessége szempontjából lévén elbírálandó: nem sértett a fellebebzési bíróság eljárási szabályt, amikor arra nézve, hogy a létszámapasztás alkalmával készített kimutatásban létszámfelettinek volt-e kitüntetve, vagy nem, a bizonyítást el nem rendelte, és nem sértett anyagi jogszabályt, amikor felperest a felmondás szabálytalanságának kimondására irányuló keresetével elutasította. (1927. jun. 21. P. II. 2620/926.) 904. 1923: XXXV. t.-c. Nyugbérintézetbe fel nem vett munkásra nézve beszámítható szolgálati időnek csak azt lehet tekinteni, amely a nyugbérpénztár alapszabályai szerint nyugbérpénztári tagsági időül beszámítandó. K. Felperes az irányadó tényállás szerint 1911. évi május 1-én vétetett fel a nyugbérintézetbe; tehát 1924. június 30-án, amikor az 1923. évi XXXV. t.-c. rendelkezése alapján az alkalmazottak létszámának csökkentése folytán a szolgálatból elbocsáttatott és végkielégítésben részesült még nem volt az idézett törvény 3. §. 2-ik bekezdésében megkívánt 15 évi beszámítható szolgálati ideje. Arra nézve, hogy a törvény szerint mi tekintendő „beszámítható" szolgálati időnek, az 1923: XXXII. t.-c. 17. §-ának abból a rendelkezéséből vonható következtetés, amely a tényleges szolgálat kötelékéből az 1923. július 1-je után megváló állami, vármegyei és államvasutí tisztviselők és egyéb alkalmazottak nyugdíjazásáról rendelkezvén, kimondja, hogy a szolgálati idő a hivatali eskütétel napjától számítandó; az alperesnél alkalmazott vasúti munkások pedig a szolgálati esküt a nyugbérintézetbe történt belépés napján teszik; ilyen módon a beszámítható szolgálati idő az alperesnél alkalmazott munkásoknál egybe esik a nyugbérpénztári tagság idejével. Ilyen értelemben rendelkezett a m. kir. kereskedelemügyi miniszter is az 1923. október 31-én 94.884/1923. sz. a. a m. kir. államvasutakhoz intézett rendeletéhen, amely szerint beszámítható szolgálati időnek azt a szolgálati időt lehel tekinteni, amely a nyugbérpénztár alapszabályai szerint nyugbérpénztári tagsági időül beszámít. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter az 1923, évi XXXV. t.-c. 5. §. utolsó bekezdésében nyert meghatalmazás alapján az idézett törvényben foglaltakat az 1923. évi október 26-án 94.561/1923. sz. a. kiadott rendelettel az alperesi vasútra is kiterjesztvén, ezzel együtt a fenti értelmezés az alperesi vasúttársaságra is kiterjed. Nem fogadható el helyesnek a fellebbezési bíróságnak az a jogi állásponja, hogy a magyar kir. kereskedelemügyi miniszter 94.884/1.923. sz. a. kiTérfy: Döntvénytár 1927—1928. 35