Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Felsőházi választás megtámadása. 21 A váltakozó rendszert biztosítani hivatott 10.182/926. M. E. számú ren­delet 2. §-ának rendelkezései ellenére, a választáson az egyik vidéki és pe­dig a soproni kereskedelmi és iparkamara, a megválasztott rendes és pót­tagok sorából teljesen kihagyatott. 5. A választási jegyzőkönyv a megválasztott póttagok érdekeltségi osz­tályai között különbséget egyáltalán nem tesz, azokat csak a kapott szava­zatok arányában sorolja fel, aminek következtében helyüresedés esetén meg­történhetik, hogy kisiparos helyére gyáriparos vagy kereskedő kerül a ren­des tagsági helyre. A választásra vonatkozó jogszabályok a következők: Az 1926. évi XXII. t.-cikk 19. §-nak első bekezdése kimondja, hogy a kereskedelmi és iparkamarák együttesen hat felsőházi tagot választanak. Ezzel kapcsolatban ezen §. 2. bekezdése akként rendelkezik, hogy ,,a §-ban felsorolt szervezeteknek és intézményeknek a felsőházi tagokat oly módon kell választaniok, hogy a kebelükben levő szakok és érdekcsoportok, a terü­leti megosztást is figyelembe véve, aránylagos, illetőleg váltakozó képviselet­hez jussanak; az ennek biztosítására szükséges részletes szabályokat a mi­nisztérium rendelettel állapítja meg". A kormány által a választási eljárást iletőleg kibocsátott 10.182/926. M. E. számú rendelet 2. §-ának 2-ik bekez­dése akként intézkedik, hogy a „választást úgy kell megejteni, hogy a meg­választottak között lehetőleg két kereskedő, két kisiparos és két nagyiparos (gyáriparos) legven, akik közül egyik-egyik a budapesti, a másik-másik pedig valamelyik — még pedig mindegyik más-más — vidéki kamara tagja". A rendeletben használt „lehetőleg" szó értelme nem hagy fenn kétsé­get aziránt, hogy hacsak kivételes körülmények fenn nem forognak, a vá­lasztást akként kell megejteni, hogy a rendeletben meghatározott érdek­csoport és terület szerinti megoszlás érvényesüljön. A megejtett választás azonban ennek meg nem felel. A megválasztottak, bár valamennyien az 1868, évi VI. t.-c. 5. §-a értel­mében valamely kereskedelmi és iparkamara tagjai, de a rendes tagok közül három kereskedő és csak egy kisiparos és közöttük négy a budapesti keres­kedelmi és iparkamara tagja. A megválasztott póttagok közül viszont egy nagyiparos, két kereskedő, három kisiparos és három póttag a budapesti ke­reskedelmi és iparkamara tagja. Igaz ugyan, hogy a kormány által kibocsátott 11.064/926. M. E. számú rendelt szerint ,.a választhatóság és a Magyar Gyáriparosok Országos Szö­vetsége részéről való kijelölés tekintetében, kamarai tagnak kell tekinteni minden iparost és kereskedőt, akinek az említett kamarák bel- és kültagjai választásánál, választójoga van és kamarai illeték fizetésére köteles". To­vábbá , arra nézve, hogy az iparos és a kereskedő a felsőházi tagok válasz­tásánál mint budapesti, vagy mint vidéki jön-e számba, az ipari vagy keres­kedelmi telep helye az irányadó". Tekintve azonban azt, hogy a már felhívott 1926. évi XXII. t.-c. 19. §-ának kiemelt része, a szervezetek kebelében levő szakokat és érdekcsopor­tokat jelöli meg olyanoknak, melyeknek képviselethez kell jutniok és ez a

Next

/
Thumbnails
Contents