Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Segédszemélyzet. Kt. 55-60. §§. 1884: XVII. t.-c 88-110. §§. 519 teljes felszerelése és üzembehelyezése a felek egyező előadása szerint mindmáig nem következett be és hogy ennek bekövetkeztéig felperes javára mindössze havi 500 svájci frank fizetés biztosíttatott: az A) alatti helyesen csak úgy értelmezhető, hogy a felek egyező akarata és szándéka az volt, hogy felperes az alkalmazás megszűnte esetére utolsó évi fizetésének kétszeresét kapja végkielégítésül, ami a mindvégig változatlanul maradt havi 500 svájci frankos fizetés mellett 12 000 svájci frankot tesz ki; ennyiben tehát felperes felülvizsgálati panasza jogosult, a többletre nézve azonban a magasabb illetmények előfeltételének elmaradása folytán alaptalan. Alperes részvénytársaság csődbejutása folytán a jogosnak talált felperesi követelés kiegyenlítése azonban csak a csődtörvény 170., illetőleg 178. és következő §-ai értelmében eszközölhető és a követelés osztályozására nézve a csődtörvény 149. §-a irányadó, amely a megfelelő osztályozást a megtámadott követelések iránti perekben kötelezőleg előírja és pedig arra való minden különbség nélkül, hogy a per a kifogásolás következtében indult-e meg, avagy — mint a jelen esetben — a már korábban megindult és a csődnyitás miatt félbeszakadt per a kifogásolás miatt csak folytattatott. A felperesi követelésnek a szolgálati viszonnyal kapcsolatos természete egyúttal azt is magával hozza hogy elsősorban a csődtörvény 60. §-ának 1. pontjában adott kedvezményes elbánás jön figyelembe; mégis azon különbséggel, hegy felperes esetében csak a csődöt közvetlenül megelőző egy évre hátralevő illetmények vehetők a felperes javára számításba; ami a fellebbezési bíróság helyes megállapítása szerint is 6000 svájci frankot — = 85,000.000 K-t tett ki, amelyből a felperes által ugyanezen időben másutt megkeresett és alperes javára eső 28 500.000 K leütése után felperes javára még 56 500.000 K = 4039-25 svájci frank kiegyenlítetlen hátralék mutatkoznék, mint a csődkövetelések I. osztályába tartozó tétel. Ámde az 1910/1920. számú rendelet 22. §-a a csődtörvény 60, §-ának 1. pontjával szemben az alkalmazottak javára még további kedvezményt is tartalmaz, amennyiben az alkalmazottak szolgálati illetmény követeléseit bizonyos mérvben egyenesen tömegtartozássá minősíti és ettől a kedvezménytől az alkalmazottat nem foszthatja meg az a körülmény, hogy szolgálati viszonya nem csupán az általános jogszabályokon, hanem azoknál kedvezőbb külön szerződésen is alapult. Mégis arra figyelemmel, hogy az 1910/1920. sz. rendelet 22. §-a, mint kivételes jellegű kedvezmény, már e minőségénél fogva szorosan értelmezendő és hogy maga a rendelet is a tömegtartozási minősítést kifejezetten csak ,,az e rendelet alapján támasztható követeléseknek" adta meg, felperes külön szerződésből eredő követelésének csak az a része vontható e szakasz rendelkezés alá, amely őt szerződés hiányában egyedül a rendelet szerint megillette volna. Felperes viszont öt évet alperes szolgálatában el nem töltvén, a rendelet szerint végkielégítésre nem tarthatott volna igényt és a rendelet alapján egyedül felmondási illetmények járhattak volna neki; a felmondási idő leghoszszabb tartamát pedig maga a rendelet 2. §-a hat hónapban szabja meg. Felperes esetében ez a hat havi tömegtartozást jelentő illetmény ugyancsak a fellebbezési bíróság megfelelő felállítása szerint 3000 svájci frankot = 43,800 000 K-t tesz ki, úgy, hogy ezzel az összeggel az I. osztályba tartozó