Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Képviselőválasztás megtámadása. 15 azzal, hogy nemcsak a panaszban megjelölt helyeken és időben történt etetés itatás, hanem máskor és más helyeken is és hogy ezt nemcsak a panaszban megnevezett tanuk, hanem mások is bizonyíthatják, de nem egészíthetik ki panaszukat, ha abban erről szó nem volt, azzal, hogy a választókat erőszakkal, vagy fenyegetéssel kényszerítették arra, hogy a megválasztott képviselőre szavazzanak, mert ez az előadás nemcsak uj tényállítást, hanem egyúttal uj megtámadási okot is jelentene, már pedig a 106. és 108. §-ok ama rendelkezéseiből, hogy a választás csak 30 nap alatt támadható meg és hogy a panaszban tüzetesen meg kell jelölni a megtámadási okokat, okszerüleg következik, hogy a panasz beadására megszabott határidő lejárta után olyan ok alapján, amely a panaszban megjelölve nem lett, a választást többé megtámadni nem lehet, illetőleg, ha a panasz érdemi tárgyalásán ilyen uj megtámadási okot hoznának fel, azt a bíróság figyelembe nem veheti. A kifejtettekből következik, hogy a panaszttevök részéről a panaszban előadott megtámadási okok kiegészítéseként felhozott uj tényállítások figyelmen kivül hagyására irányuló kifogásokat a bíróság nem vehette figyelembe, mert ezek az uj tényállítások nem uj megtámadási ok érvényesítését célozzák, hanem csak a már érvényesített megtámadási okok kiegészítését jelentik. Ez alá az elbírálás alá vonható a panaszosok ama tényállítása is, amit a szóbeli tárgyaláson terjesztettek elő, hogy 1926. évi december hó 4-én Alsógödön is volt etetés és itatás és hogy ez alkalommal jelen volt maga a megválasztott képviselő is. A panaszosok ugyanis panaszukban már megtámadási ok gyanánt felhozták az etetés és itatás tényét s azzal, hogy azt az alsógödi esettel is kiegészítették, uj megtámadási okot nem adtak elő. Igaz ugyan, hogy az az előadásuk, hogy ennél az esetnél jelen volt maga Sz. A. megválasztott képviselő is, azt eredményezheti, hogy az etetés és itatás a panasz szerint a 100. §. 3. pontja szerint minősülő megtámadási ok helyett a 61. §-ban meghatározott megtámadási okká minősülhet, ámde ez a körülmény nem jelent annyit, hogy az említett uj előadás uj megtámadási ok érvényesítése is. Az 1925: XXVI. t.-c. 108. §-a ugyanis nem követeli meg, hogy a panaszban megjelöltessék az a törvényhely, amely szerint az abban foglalt tényállítások minősítendők, minélfogva a megtámadási okok tüzetes megjelölése alatt csak azoknak a tényeknek szabatos előadását kell érteni, amelyek bizonyítás esetén alapul szolgálhatnak a választás érvénytelenítésére. Annak elbírálása azonban, hogy a felhozott tények a törvény melyik rendelkezése alá esnek, vagyis, hogy azok jogi minősítése miként történjék, már nem a panaszlók, hanem a bíróság feladata. Nyilvánvaló ez abból a körülményből is, hogy a bíróságot a törvény alkalmazásában nem akadályozhatja az, hogy a panaszlók vagy egyáltalán nem, vagy tévesen jelölték meg azt a törvényhelyet, amely szerint a felhozott megtámadási ok elbírálandó, mert hiszen a bíróságnak ismernie és alkalmaznia kell a jogszabályokat, a jogszabályok alkalmazására nézve pedig nem a felek jogi felfogása, hanem a bíróságnak a jogi álláspontja az irányadó. De kétségtelenné teszi az is, hogy a birói Ítélet alapjául csakis a bebizonyított tények szolgálhatnak s így, ha a bizonyí-