Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)
118 Pénzügyi jog. Tekintettel azonban arra, hogy a szerződést írásban kötötték meg, az 1920: XXXIV. t.-c. 4. §-ának (6) bekezdése pedig csak az irásba nem foglalt haszonbérleti szerződések bejelentésének elmulasztása, esetére rendeli az illetéket háromszoros összegben beszedni, mig az Írásban megkötött szerződések bejelentésének elmulasztása miatt az illetékszabályzat 129. §. a) pontja szerinti birság alkalmazásának van helye: a királyi adóhivatal az előbb említett törvényhelyekre való hivatkozással kiadott 1924. évi 133.154. sz. pénzügyminiszteri rendelet alapján tévesen szabta ki az egyszeres illetéken felül annak kétszeres összegét, mint felemelt illetéket, ezért e helyett, arra való figyelemmel, hogy az illetékköteles fél a szerződést illetékkiszabás végett be nem mutatta és csak a panasz során szolgáltatta be, az illeték összegével egyenlő 1080 aranykoronának megfelelő 1252 P 80 f. bírságot kellett megállapítani. (1927. febr. 17. — 267/1927. — P. sz.) 250. 111. díjj. 55. tétel. Az állammal kötött vállalati szerződés levélalakja mellett is feltétlenül illetékköteles. Kb. A panaszos szindikátus által a magyar királyi honvédelmi miniszter megrendelésére szállított 50 teherautó 17,964.600 korona vételárából az államkincstár áruszállítási szerződési okirati illeték fejében 359.300 koronát és nyugtatványi illeték cimén 179.650 koronát tartott vissza. A panaszos szindikátus az illetékek visszatérítését azon az alapon kéri, hogy a nem állandó természetű, hanem csak egyszer s mindenkorra szóló szállítási megállapodásról alakszerű szerződési okiratot nem állítottak ki, a vételi ajánlatról szóló és az annak elfogadását bizonyító megrendelő levelek pedig az illetékdijjegyzék 59. tételének 4. pontja szerint az illetéktől föltételesen mentesek, továbbá hogy a vételárról szóló számlán a kifizetést nem ismerte el. Az igényeket jogosoknak elismerni nem lehetett, mert az illetéki díjjegyzék 9. tétele 2-ik bekezdése a bizonyos tárgynak, dolognak vagy munkának szerződéses szállítását vállalatnak nevezi s ennélfogva — miután az illetéktörvény másnemű vállalati szerződésről nem intézkedik — az ily vállalkozás felől kötött szerződést az illeték szempontjából vállalati szerződésnek kell minősíteni, és mert az állammal kötött vállalati szerződések az 1920: XXIV. t.-c. 3. §-ának hatodik bekezdése szerint akkor is illeték alá esnek, ha azokról okiratot nem állítottak ki, az a körülmény tehát, hogy a szóban levő szállítási szerződésről szóló okirat levélalakban létesült, az illetékkövetelés jogosságát nem érinti, továbbá mert a honvédelmi miniszter a panaszos szindikátus követelését a postatakarékpénztár cheque- és clearing forgalma utján egyenlítette ki, ilyen esetben pedig az 1901: XIV. t.-c. 2. §-a szerint a nyugtatványi illetéket a pénzfölvételre jogosultnak a járandóságából akkor is le kell vonni, ha a fizetésről nyugtatványt nem állítanak ki. (14275/922. P.) 251. 111. díjj. 64. tétel. Bizonyos kereten belül mozgó és ismételten is igénybevehető hitel értékének értékelésére az ismétlődő szolgáltatások értékének meghatározására vonatkozó szabályokat alkalmazni nem lehet. (Kb. 1927 máj. 31. — 19208, 1926. — P. sz.)