Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

72 Pénzügyi jog. A panaszban említett az az indokolás, hogy a szóban forgó összeg azért adómentes, mert a vállalat azzal — legalább részben — a kincstárnak tényleg tartozott, nem helytálló, mert a felhivott H. Ö. csak a tényleg teljesített adófizetést mentesíti az adóztatás alól, azonban sem az esedékes, sem a jövőbeni adókra adómentes tartalékolást nem engedélyez. (1927 máj. 24. — 7079/1927. — P. sz.) 98. T. H. Ö. 13. §. 14. p. Amennyiben a megelőző évi mérlegben is szereplő vagyon és tehertételek mérlegszerű becsértéke változatlan összeggel hozatott át, ezt a vállalat akaratán kivül fekvő okokból esetleg egy külföldi valutára szóló tartozások értékének alábbszállása útján keletkezett rejtett tartalékot, amely az üzletév eredményét nem befolyásolja, megadóztatni nem lehet. Nem lehet a vállalatokat kötelezni arra, hogy az árfolyamok hullámzása folytán mutatkozó törvényszerű nyereségeket és veszteségeket a zárszámadásban kimutassa^. Kb. Panaszos kifogásolja, hogy azt a 130.487,500 K-át, amellyel az 1.043,000 lei összegű tartozásnak értéke az 1924—25. üzletév folyamán csökkent, a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A kifogást a bíróság alaposnak találta. A vállalat a fent számjelzett összegű külföldi valutára szóló tartozását az 1923—24. évi mérlegében az üzletév utolsó napján mutatkozó árfolyam szerint 459.316,000 K-ban mutatta ki. A tartozás az 1924—25. üzletév végén is fennállott és a vállalat azt az 1924—25. évi mérlegébe változatlan lei és változatlan korona összeggel vitte át. A kir. adófelügyelő a tartozás mérlegszerű becsértéke és a leinek az 1924—25. üzletév utolsó napján mutatkozó árfolyam alapján kiszámított érték között mutatkozó különbözetet a H. Ö. 13. §. 14. pontjához fűzött végrehajtási utasítás harmadik bekezdése alapján az adóalaphoz hozzászámította és a vállalat fellebbezésének ezen hozzászámítás ellen irányuló részét elutasította, mert a tényleg létező adósságnak a valóságnál nagyobb összeggel feltüntetése a H. Ö. felhivott rendelkezései szerint adóköteles és mert a magyar korona árfolyamának emelkedése folytán előállott nyereséget a vállalat tartozott volna az 1924—25. évi eredményszámlán árfolyamnyereség cimén elszámolni. Az 1925. évi 400/P. M. számú H. Ö. 13. §-ának pontja az adóköteles nyilt és rejtett tartalékokról szól. A külföldi valutákra szóló tartozások értékelésére vonatkozólag a H. Ö. szerint azt az elvet kell szem előtt tartani, hogy a vállalat veszteségeinek kimutatásában még akkor sem korlátozható, ha azok még nem is váltak tényleges veszteségekké és ezen veszteségek fedezetére a 14, §. harmadik bekezdéséhez fűzött utasítás hetedik bekezdésének 1. pontja értelmében adómentes tartalékot is létesíthet. A H. Ö.-nek a kir. adófelügyelő által felhivott rendelkezései tehát azokról a rejtett tartalékokról szólnak, amelyek a külföldi valutákra szóló tartozásoknál mutatkozó könyvszerü árfolyamveszteségeknek kimutatása folytán keletkeztek, hogy a külföldi valutára szóló tartozás a külföldi valuta tényleges forgalmi értékének csökkenése folytán értékében csökkent és ez-