Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Társulati adó. 67 tartalékolási az 1922. évi XXIV. t.-c. 14. §-ának 16. pontja alapján a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság ezt a kifogást alaposnak találta. Az idegen valutára szóló tartozások magasabb értékelésének oka az volt, hogy a szükséges kifizetést csak jóval drágábban lehetett megkapni a Devizaközpont árfolyamánál, a vállalat tehát fedezni kivánta magát azon veszteséggel szemben, amely a tartozás kifizetésekor előreláthatóan érni fogja. Ha tehát a magasabb értékelés folytán burkolt tartalék keletkezett, úgy ezt a tartalékot a vállalat az idegen valutára szóló tartozásaiból eredhető veszteségei fedezésére létesítette. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által ilyen célokra létesített tartalékok az 1923. évi 88.875. számú pénzügyminiszteri rendelet szerint adómentesen kezelendők és pedig minden korlátozás nélkül, tehát az adómentesség az ily célra létesített titkos tartalékokra is vonatkozik természetesen azzal a feltétellel, hogy ezen tartalékok nyilvántartás és ellenőrzés végett bejelentetnek, ami jelen esetben a jogorvoslati eljárás során megtörtént. (1926. okt. 27. — 3627/1926. — P. sz.) 89. A társulati adó utasításában említett 10% -os határ nem azt jelenti, hogy a vállalat többet adómentesen leírni nem jogosult, hanem csak azt, hogy a pénzügyi hatóságok a 10^-os leírást egyelőre ne kifogásolják. Ha pedig a leirás 10%-ot meghalad, akkor azt minden esetben alapos vizsgálat tárgyává kell tenni. (Kb. 10.291/1926. P. sz. Kpj. Dt. XIX. 53.) 90. 1922: XXIV. t.-c. 14. §. 18. p. Újonnan alakult részvénytársaság az első évi mérlegben kitüntetett árukészletét vagy beszerzési árban, vagy a forgalmi érték 80%-ával köteles felvenni és nem értékelhető árukészletét előző évi beszerzési árban értékelhesse. (Kb. 1927. febr. 15. 2646 926. VIII. 141.) 91. 1922: XXIV. t.-c. 15. §. Városi vállalatok is igénybevehetík azt a kedvezményt, hogy a jövedelem terhére adómentesen tartalékolhatják az annak kitermelésére használt dolgok elhasználásából előállott értékcsökkenésnek, illetve azok pótlására szükségessé válandó felújításnak megfelelő összegeket. Kb. Az 1922: XXIV. t.-c. 1. §. 4. pontja értelmében a városok haszonhajtó vállalatai társulati adó alá esnek arra való tekintet nélkül, hogy azok az 1875: XXXVII. t.-c. rendelkezései szerint kereskedelmi vállalatoknak minősülnek és kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve vannak-e? Minthogy nincs oly jogszabály, mely a városokat vállalataik tekintetében kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezné, az a tény, hogy a panaszló vállalat nem készít évenként kereskedelmi mérleget, nem szolgálhat alapul arra, hogy az 1922: XXIV. t.-cikkben megállapított adókötelezettséggel szoros kapcsolatban álló adóztatási kedvezményekben ne részesíttessék és így a panaszló is igénybe veheti az 1922: XXIV. t.-c. 15. §. 3. pontja szerint minden egy-egy évi nyeresége alapján társulati adó fizetésére kötelezett fél javára megállapított azt a kedvezményt, hogy a jövedelem terhére adómentese