Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Állatforgalmi adó 55 1920. évi XXIII. t.-c. 68. §-ának rendelkezéséből következik, hogy a törvényhozás szándéka az volt, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kilenc évre fizessenek nyereségtöbbletadót, tekintet nélkül arra, hogy üzleti évük a naptári évvel azonos-e, ami természetes is, mert nem lehet az adókötelezettség mértékét függővé tenni attól a körülménytől, hogy a vállalat számadásait minő időpontban zárja le. Nincsen törvényes alap arra, hogy ezek a vállalatok a kilencedik (hadi) üzletév nyereségtöbbletadójának megfizetése alól felmentessenek azért, mert mérlegüket december 31-ike után készitik, holott a nyereségtöbbletadó kivetése az 1922—23. üzleti évben elért nyereségtöbblet után ezen vállalatok terhére is az 1920. évi XXIII. t.-c. 68. §-a alapján foganatosított visszamenőleges adóztatás, amely az 1922. évi XXIV. t.-c. 53. §-ának 4. bekezdésében foglalt rendelkezés szerint történik. A kétszeres megadóztatás esete ezeknél sem forog fenn, mert a társulati adópótlékot 1923. évre fizetik, a nyereségtöbbletadót pedig visszamenőleg a kilencedik (1922—23.) hadi üzletévre. A törvény kifejezett rendelkezésének hiányában az egyenlő elbánás elvétől eltérni nem szabad és ezért azokat a vállalatokat is kötelezni kell arra, hogy a kilencedik évre a nyereségtöbbletadót megfizessék, amelyeknek üzleti éve a naptári évvel nem azonos és ezek a vállalatok a kilencedik (hadi) üzletévre a nyereségtöbbletadót a vonatkozó törvények és szabályok rendelkezései alapján az 1922—23. üzleti évben elért nyereségtöbblet után tartoznak megfizetni. (128. sz. jogegységi megállapodás.) Állatforgalmi adó. (1921:XXXIX. t.;C. 17—28. §§.) 116. 1921:XXXIX. t.sc. 17., 18. §§. Ha nem ügyletmeghiu* sulás, hanem visszavásárlás forog fenn, az állatforgalmi adó az egész visszavásárlási összeg után jár, Kb. A megállapitott tényállás szerint a panaszos eladott egy tehenet 480.000 K-ért G. N.-nak és azt utóbb 150 000 K ráfizetéssel, azaz összesen 630.000 K-ért visszavásárolta anélkül, hogy ez után a visszavétel után az állatforgalmi adót lerótta volna. A panaszos panaszában azt is beismerte, hogy az eladott tehenet ráfizetéssel vette vissza, illetve, hogy G.-nak a vételből való elállásért kártérítést fizetett, amiből nyilvánvaló, hogy itt nem az 1921. évi XXXIX. t.-c. 21. §-ának második bekezdésében emitett ügyletmeghiusulásról, hanem egy már foganatba ment adás-vétel után bekövetkezett visszavásárlásról van szó. Ennélfogva a pénzügyigazgatóság jogosan járt el, amidőn az eladott tehénnek ráfizetéssel való visszavételét visszavásárlásnak minősítette és ezt a visszavásárlást az em-