Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)
52 Pénzügyi jog a vállalat az 1925. évi 400/P. M. számú p. ü. min. H. Ö. 14. i 1. bekezdésének 3. pontja alapján adómentesen leirhat vagy tartalékolhat és pedig a 14. §. 1. bekezdésének 3. pontjához fűzött utasitás 5. bekezdése szerint a vagyontárgyak mérleg szerinti értékéből évenkint legfeljebb 10%-ot oly módon, hogy a leirás vagy tartalékolás határa a vagyontárgyaknak a vagyonmérlegben kitüntetett értéke. Az értékcsökkenés pótlásának tehát kétféle módja van, ugy mint a leirás és a tartalékolás és a vállalat jogositva van mind a két módot együttesen alkalmazni a fent emiitett határokon belül. Panaszos vállalat az 1924. évi mérlegében csak a leirást alkalmazta és a nyereség-veszteségszámlán ezen a cimen kiadásba helyezett 136,476.412 K-ból nem tartalékolt semmit, hanem ezt az egész összeget a tárgyszámláról közvetlenül leirta. Helytelenül állitja tehát panaszában azt, hogy a szóbanforgó összeget felújítási tartalékalap létesitése céljából helyezte kiadásba, mert azt az összeget, amelyet a tárgyszámláról leirt, nem helyezheti tartalékalapba és miután az ily módon eszközölt leirás folytán tartalékalap nem keletkezett, nem lehet azt vizsgálni, hogy mi volna a panaszban emiitett tartalékolásnak a rendeltetése és célja, mert ilyen vizsgálódásnak csak abban az esetben lehetne helye, ha a nyereségveszteségszámla megterhelése utján a vállalat nem a mérleg vagyonoldalát csökkentette, hanem a teheroldalát növelte volna egy tartalékalap létesitése, vagy javadalmazás utján. A felujitás céljára természetszerűen nem leirni, hanem csak tartalékolni lehet adómentesen a H. Ö. 45. §-a alapján, mert hiszen a felujitási tartalékalapnak a célja éppen az, hogy a vállalat abból az elhasznált berendezést pótolhassa, ezt pedig az elhasználódás folytán elveszett és ezért leirt értékből nem lehet, hanem csakis az ily célra tartalékalapba helyezett összegből. A H. Ö. 45. §-a ezért nem is tesz emlitést leirásról és panaszos sem igényelheti jogosan az értékcsökkenés pótlására adómentesen leirható összegen felül eszközölt leirásnak adómentességét azon a cimen, hogy a leirás felujitás céljára szolgál. (20.703/1925. P. sz.) 111. 1922:XXIV. t.sc. 8., 12. §§. Társaság felszámolása esetén adókivetésnek két föltétele van; és pedig egyrészt az, hogy a társaság üzletének fennállása idejére járó adó kivetése szebályszerü mérlegek és nyereség-veszteség szám* Iák alapján történt legyen, mert adózatlan feleslegről csak abban az esetben lehet beszélni, másrészt az, hogy a zár* számlában tényleges felesleg mutatkozzék. (Kb. 16575/1925. P. sz. Pjt. XIX. 73.) 112. 1922:XXIV. t.^c. 14. §. A házbérjövedelem és pénz* intézeti kamatok a mérlegszerű nyereségből le nem von? hatók.