Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Csődönkivüli kényszeregyesség 621 zottság tagjai a vagyonfelügyelő dijainak megfizetésére köteleztessenek, íelfolyamodással meg nem támadható. (K. 1926. máj. 4. Pk.*VII. 8167/1925. sz.) 915. Csalárd eljárás ellenére is jóváhagyható az egyes? ség, amikor a csalárd eljárás következtében a hitelezők nem károsodtak. Bp. tszék. A kii-, törvényszék mint felfolyamodási biróság az adósnak beismerése alapján tényként állapítja meg, hogy K. L. az adósnak apósa, az adós igazolt betegségének tartama alatt oly, az elsőfokú biróság 33. alszámu végzésében megállapított csalárd eljárást tanúsított, mely maga után vonhatná az egyesség jóváhagyásának megtagadását, annál is inkább, mert — figyelemmel az adós és K. L. között fennforgó rokoni viszonyra — adósnak tudnia kellett K. L.-nak csalárd eljárásáról és ha ezt nem tette volna magáévá, módjában állott volna az üzleti könyveiben utólagosan feltüntetni. A kir. törvényszék mint felfolyamodási biróság az adósnak beismerése alapján ugyancsak tényként állapítja meg, hogy az eljárás megindításakor mintegy 35—40 millió korona pénzhiány volt s hogy az eljárás megindítása alatt a magyar kir. központi anyagraktárból befolyt 813 ezer korona áru vételárát adós nem könyvelte el és magának megtartotta. Az adósnak eme eljárása fakultatív megtagadási okot képezvén, ezért a felfolyamodási biróság a 4070/1905. M. E. sz. rendelet 54. §. 1. pontja alkalmazásának szempontjából azt tette vizsgálat tárgyává, hogy az adós vagyoni állapotának bekövetkezte az üzletvitelben tanúsított könnyelműségnek, gondatlanságnak tulajdonitható-e, vagy pedig a hitelezők károsítására irányuló tudatos, szándékos eljárásnak eredménye*? Dr. K. L. vagyonfelügyelőnek és Sz. F. szakértőnek jelentése szerint a hitelezők K. L. visszaélése folytán kárt nem szenvedtek, an- , nál kevésbé, mert Sz. F. szakértőnek megállapítása szerint K. L. az általa a vevőktől átvett, de le nem blokkolt és el nem könyvelt összegeket az adós pénztárába befizette, sőt az iratok tanúsága szerint adóssal szemben minden követelésről lemondott; továbbá a kérdésben forgó mintegy 35—40,000.000 K pénztári hiányt adós igazolta azzal, hogy a karácsonyi vásár rosszul sikerülte folytán fizetési nehézségek állván be, a statust kellett összeállítania, a személyzete túlórázott, ennek diját és személyzetellátását fedezte a jelzett összegből. Eme körülményből kétségtelenül megállapítható az, hogy az adós csődön kívüli kényszeregyességi eljárás alatt oly magatartást, mely kifejezetten a hitelezők érdekeinek szándékos megkárosítását célozná, nem tanúsított. Figyelemmel a most előadottakra, a kir. törvényszék, mint felfolyamodási biróság azt is mérlegelés tárgyává tette, hogy az egyesség jóváhagyásának megtagadása esetén szükségképen megnyitandó csőd a hi-