Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

606 Kereskedelmi jog bözet csakugyan felmerült, kizárólag- nem hozható kapcsolatba az alperes mulasztásával, hanem a közismert gazdsági körülmények voltak azok, amelyek azt előidézték s ezért az kizárólag egyik fél terhére nem róható. Ezekből az okokból és arra való figyelemmel, hogy a jelen gazdasági helyzetben a hitelező, amennyiben ez reá nézve jogsérelemmel nem jár, a felajánlott fizetést részletfizetésként is köteles nagyobb károsodás elháritása végett elfogadni, a fennforgó esetben nem volt akadálya annak, hogy a felperes részére a B. és C. alattiak szerint nem kifejezetten végkiegyenlitésül kiutalt 78.396 koronát, további igényei fenntartásával, résztörlesztésül elfogadja. A m. kir. Kúria az alperes késedelmének az előadottak szerint beállta, 1922 április 16-tól annak a teljesités felajánlása által való megszűnéséig, 1923 augusztus 30-ig terjedő idő alatt a magyar korona értékében bekövetkezett csökkenésből előállott különbözetnek 30%-át és ennek a kifizetéséig járó törvényes kamatát, 1923 augusztus 30-tól, a felperes hitelezői késedelmének beálltától pedig a tényleges fizetésig terjedő időre az előbb emiitett 30%-os értékkülönbözet és kamatának 30%-át Ítélte meg a felperesnek s ennyiben helyet adva az alperes felülvizsgálati kérelmének, a felebbezési biróság Ítéletét ilyképpen részben megváltoztatta. (1925. nov. 4. P. IV. 7136. 1924. sz.) 894. Vüsz. 88. §., Kt. 326. §. Nemzetközi fuvarozás esetén is a kártéritési összeg — ha a fizetés itt belföldön teljesitendő — belföldi pénznemben fizetendő. A Máv.?val szemben 30% valorizáció. K. A felperes által a N. E. 34. cikkére és a 27. cikk 1. pontjára való utalással előterjesztett azt a felülvizsgálati panaszt, hogy a felebbezési biróság jogszabálysértéssel mellőzte az alperesnek, mint a fuvarozási szerződésbe később belépett vasútnak a feladás helyén forgalomban lévő pénznemben (francia frank) való marasztalását és azt a vitatását a felperesnek, hogy az alperes nem igényelheti, máskép a saját területén érvényes szabályok nyerjenek alkalmazást a fuvarozási szerződésből eredő igények elbirálásánál: a m. kir. Kúria nem ismerte fel alaposnak. A N. E. hivatkozott 34. cikke ugyanis (mely a Vüsz. 88. §-ának rendelkezésével azonos) csakis a vasutat terhelő kártéritési kötelezettség mértékét határozza meg, azonban nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy a vasút a feladás helyén forgalomban lévő pénznemben tartoznak teljesiteni. De alaptalan a felperesnek a francia frankban való teljesités igényelhetéséhez való jogát a Kt. 326. §-a, valamint a Vüsz. 9. §-a alapján vitató támadása is. Eltekintve ugyanis attól, hogy a Vüsz. 9. §-ának a vasutat a