Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

592 Kereskedelmi jog kozó az a fellebbezési bírósági indokolás, hogyha a felek a kérdéses záradékban csupán azt akarták volna kifejezni, miszerint alperes a mindenkori limitárakon az épületfát 1921. évi december 31ig átveheti, ugy a záradékra szükség sem volt. A nem vitás tényállás szerint a bizományi ügylet létesültekor az alperes által bizományi eladásba vett faáruk egység (limit) árát a felperes visszavonásig meghatározta, ezeket azonoban utóbb visszavonta s lényegesen (100 százalékkal) felemelte s igy az ár kijelölése következtében alperes ugyanoly árakon veheti az árukat, mint aminőket ezen szerződés alapján a felperes szabhat, a felperes szabta limitárak melyikének alkalmazása tekintetében tehát csak az az idő mérvadó, amelyben alperes önszerződőként fellépett s illetve e jogát felperessel szemben gyakorolta. A további irányadó tényállás szerint az alperes a felperes által a B) alatti 1921. évi szeptember hó 20-án kelt levél kapcsán közölt áremelés után értesitette felperest arról, hogy saját számlájára kivánja a még eladatlan árut átvenni. A kifejtettekhez képest a korábbi árak visszavonása után alperes a korábbi alacsonyabb árak igénybevételével önszerződő félként fel nem léphetett, hanem annálfogva is, hogy alperes mint bizományos a megbízó érdekeit még akkor is követni tartozik, ha azok saját érdekeivel ellenkeznek, csupán a felperes által meghatározott és pedig utóbb megállapított magasabb egységárak mellett vehette át azokat saját számlájára. Ezek szerint a bizományi szerződésre vezetett záradék azon kitételének, hogy „ezen szerződésben foglalt árakon" áll jogában alperesnek az árut átvenni — helyes értelme az egység (limit)-árak visszavonására s egyébként már az eladási bizományi jogügylet természetéből is a megbízót illető ár meghatározási jognak kikötésére tekintettel nem az, hogy az eredetileg megszabott (alacsonyabb) egységárak az alperes saját számlájára való átvétele esetén akkor is irányadók, ha felperes ezeket az árakat időközben visszavonta s felemelte, hanem az, hogy a bizományi szerződés kiegészítő részét képező felperesi egységár megállapítás alperesre is kihat s alperes is önszerződő jogát csupán a mindenkor a felperes részére szerződésileg biztosított ármegállapitási jogának gyakorlásával meghatározott egységárak mellett gyakorolhatja. Ez ilyetén értelmezés helyessége mellett szól az is, hogy ellenesetben a bizományi szerződés teljesítése kizáratnék, amennyiben alperes a felemelt árakon a harmadik személyeknek való eladást azáltal volna jogosítva meghiúsítani, hogy szemben a harmadik személy által fizetendő uj, magasabb egységárakkal, alperes, mint önszerződő bizományos a régi, alacsonyabb árakon a maga részére tarthatná meg az árut, ami nyilván felperes érdekét sértené, viszont alperest előre számba sem vehetett vagyoni előnyhöz juttatná.