Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

80 Pénzügyi jog tushoz 3066.96 dollár kártérítési összeget tett át a néhai örököseinek leendő kifizetés végett. A költségek levonása után fennmaradt 2648.57 dollárt a megnevezett konzulátus panaszos részére utalta át azzal, hogy „az összeg hagyatéki eljárás tárgyát nem képezi". Az alsóí'oku eljárás rendjén a hagyatékhoz tartozó életbiztosítási kötvény jogi természetéből vont analógia utján, ezt az összeget örökségnek minősítették így vonták illeték alá. Ezt a jogi álláspontot azonban nem lehet elfogadni. Örökösödési illeték alá ugyanis csak az az ingó vagy ingatlan vagyor tartozik, amely a hagyaték megnyíltakor, vagyis az örökhagyó halála idejében az örökhagyónak a magánjog szabályai szerint tulajdona volt. Az életbiztosítási kötvényen alapuló követelési jogot az örökhagyó a biztosítási szerződés megkötésével megszerezte s igy az halálakor; mint tulajdona örökösödési eljárásnak tárgya. A jelen esetben a követelési jogot az örökhagyó életében nem szerezte meg. Az éppen halálának ténye által keletkezett s igy elhalálozása időpontjában tulajdonában, hagyatékában voltnak nem tekinthető. Ennek pedig okszerű következménye az, hogy a kártérítésre követelésre jogosított a kártérítés összegéért örökösödési illetékkel nem tartozik. (22.432/1926. P. sz.) 218. 1920:XXXIV. t*c. 81. §. Ha valaki a végrendelettel neki szánt örökséget nem fogadta el, tehát visszautasította és ennek folytán a törvényes öröklés állott be és igy az örö= kös nem másnak a lemondása, hanem saját leszármazói jo? gán válik örökössé, csak örökösödési illeték kiszabásának van helye s a 81. §. nem alkalmazható. Kb. Az örökhagyó akként végrendelkezett, hogy egész vagyona férjére szálljon s ez leányuknak — a panaszlónak — ha kívánja, adja- ki a köteles részt. A panaszió és atyja — a végrendeleti örökös — abban állapodtak meg, hogy a végrendeletet félre teszik s a törvényes öröklési rend érvényesüljön. Minthogy a férj a végrendelettel neki szánt örökséget nem fogadta el, tehát visszautasította és ennek folytán a törvényes öröklés állott be s igy a panaszió nem másnak lemondása, hanem saját leszármazói jogán vált örökössé, s az 1920:XXXIV. t.-c. 81. §-a nem alkalmazható, ő 4% öröklési illeték cimén 16,598.000 K-át, 1.5% átruházási illeték cimén pedig 4,950.000 K-át tartozik fizetni. (687/1926. P. sz.) 219. 86. §. Az 1920:XXXIV. t.*c. 86. §. örökhagyó utolsó betegségének költségét engedi csak hagyatéki teherként le? vonni. Ettől eltérő, a rendes eltartással járó költség tehát