Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Vagyonadó és jövedelemadó 47 való átszámításában nem a 3500*as, hanem az 1540*es átszá* mitási kulcsot kell alkalmazni. (Kb. 1926. jan. 22. 20.534/1925. P. szám.) 79. 1920:XXIII. t.=c. 19., 105. §§. Az adózó csak oly ténye* ket köteles bizonyítani, amelyek az ő jövedelmére vagy vi* szonyaira, tehát oly adatokra vonatkoznak, amely adatokra vonatkozó bizonyítékok, pl. üzleti könyvek stb. természet* szerüleg is az adózó birtokában vannak; de a pénzügyigaz* gatóság és az adófelszólamlási bizottság a tényállás felderi* tése alól is nem szabadul fel és minden bizonyítási terhet az adózóra nem háríthat. Kb. Igaz ugyan, hogy az 1921. évi 52.000. sz. törvényerőre emelt végrehajtási utasítás 45. §-a szerint a fellebbező állításait igazolni tartozik s állításainak megcáfolása a kincstárra át nem hárítható, de ezzel szemben viszont a kir. pénzügyigazgatóságnak és az adófelszólamlási bizottságnak is nemcsak joga, de sőt kötelessége ugyanazon utasítás 33—37. és 50. §-ai, illetőleg az 1920: XXIII. t.-c. 19. és 105. §-ai szerint határozatának meghozatala előtt a helyes adóztatás érdekében a tényállást felderíteni, e célból tanukat, szakértőket és az adózót is meghallgatni, e célból történt idézés dacára való elmaradás esetén az adózót megbírságolni, sőt szükség esetén meghallgatása céljából az adózót elő is vezettetni, iratokat beszerezni s minden szükségesnek mutatkozó intézkedést megtenni. Ezeknek az ellentéteseknek mutatkozó rendelkezéseknek helyes értelme csak az lehet, hogy a kincstárra csak oly körülmények bizonyítása nem hárítható át, amelyek az adózó jövedelmének, vagyoni viszonyainak, tehát olyan adatoknak az igazolására vonatkoznak, amely adatokra vonatkozó bizonyítékok, pl. üzleti könyvek stb. természetszerűleg is adózó birtokában vannak, de semmiesetre sem jelentheti azt, hogy ezáltal a pánzügyigazgatóság és az adófelszólamlási bizottság a tényállás felderitése alól is tel-, jesen felszabadulna és minden bizonyitási terhet az adózóra átháríthatna. A panaszos fellebbezésében azt adta elő, hogy hentes iparát csak 1922. évi április hó 14-én 54/1922. sz. a. kapta meg,korcsmája pedig az 1922. és 1923. években nem volt, hanem azt nagybátyjától csak 1924. év elején vette át s a pénzügyigazgatóságtól az italmérési engedélyt 28.043/1924. sz. a. csak 1924 április hó 8-án kapta meg. E kifogások a hivatkozási számokkal valószinüsitve vannak, azok helyességéről meggyőződést szerezni az adófelszólamlási bizottságnak az iratok betekintése vagy az adózónak állításainak bizonyítására való felhívása utján módjában állott volna. Minthogy a panaszolt határozat a bizonyítás felvételének megkísér^-