Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Ipari ügyek nyérsütés kereteit, annak jellegét figyelembe véve, olyképen állapítottam meg, hogy a kenyérsütést abban az esetben lehet háziiparszerünek minősíteni, ba az a báziszükséglet fedezésével kapcsolatosan olyképen történik, hogy az illető a saját háziszükségletére szükséges kenyérrel együtt több kenyeret értékesítés céljából is süt. E rendelkezés tehát kizárja, hogy háziipar cimén értékesítés céljából jelentősebb mennyiségű kenyér állittassék elő, egyfelől azért, mert a háztartásokban nem naponkint, hanem a kivételes és ezért figyelembe nem vehető esetektől eltekintve, hetenkint általában legfeljebb kétszer szoktak sütni, másfelől pedig azért, mivel az értékesítés céljából sütött kenyérmennyiségnek, a rendelkezésből következően, kisebbnek kell lennie a háztartás céljára sütött kenyér mennyiségénél. Ennélfogva a háziipar keretében hetenkint általában legfeljebb kétszer, még pedig minden alkalommal csupán egy-két kenyérnek értékesítés céljából való sütéséről lehet szó. (62.500/1926. sz.) 19. 1884:XVII. t.sc. 25. §. Kizárólag kész bőrök megmun* kálására szolgáló telepek létesítéséhez telepengedély nem szükséges. K. M. Kész bőrök átdolgozása, átfestése, fényesitése és préselése a tímár-ipar munkakörébe tartozik; ezeket a müveleteket tehát kizárólag bőrgyárak, illetőleg tímárok végezhetik. A szóbanlevő műveletek céljaira szolgáló telepek azonban — amennyiben ott kizárólag kész bőröknek festése, vagy hidegen való utánzsirozása, illetőleg mechanikai megmunkálása (préselés, fényesités) történik, — nem okoznak bűzt s igy telepengedélyhez való kötésük nem szükséges. (64.414/1926. sz.) 20. 1922:XII. t.sc. 29., 30. §§. Azokat az egyéneket, akik szakképzettségüket az 1922:XII. t.ícikkben megállapított módon nem tudják igazolni, de szakbavágó gyakorlatot vé* geztek, a kereskedelemügyi miniszter kivételes méltánylást érdemlő esetekben szakvizsgára bocsáthatja. K. M. Azok az egyének, akik iparjogositványt nem nyerhetnek abból az okból, mert szakképzettségüket az 1922:XII. törvénycikkben megállapított módon (segédlevéllel és munkakönyvvel, vagy csak munkakönyvvel) igazolni nem tudják, szigorúan véve jogcim hiányában szakvizsgálatra nem bocsáthatók. Amennyiben azonban az ilyen egyének, bár nem a törvényben előirt módon, de mégis hiteltérdemlően igazolni tudják, hogy iparukat a megkívántató időn át tanulták, illetőleg megfelelő szakbavágó gyakorlatot végeztek, a kereskedelemügyi miniszter az eléje terjesztendő tárgyiratok alapján kivételes méltánylást érdemlő esetek-