Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Községi ügyek 7 felel az 1886. évi XXII. t.-c. 77—81. §-ban foglalt alaki rendelkezéseknek, törvényszerűen meg nem állhat. Ugyanis a jelölésből való kizárás indokát csakis a törvényben megszabott kizárási okok, illetőleg valamely bizonyitott erkölcsi hiány fennforgása képezheti; minthogy pedig a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895. évi XLIII. t.-c. 2. §-a értelmében a polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség — tehát a közjogi viszonyon alapuló hivatali állásra való képesség is — a hitvallástól teljesen független, ennélfogva az olyan választás, amely a felekezeti különbségekre fektetett jelölés alapján történt, törvényesnek nem minősíthető. (1925. jan. 27. 128/1925. K. sz.) 4. 1923:XXXVI. t.sc. Segédjegyzői szolgálatnak nyűg* dijba beszámítása. Kb. A vármegye törvényhatósági bizottsága panasszal megtámadott határozatában az 1923:XXXVI. t.-c. alapján szabályszerű elbánás alá vont Sz. I. volt községi jegyző nyugdiját 29 beszámítható éve alapján az utoljára élvezett javadalmazásának 78 százalékában állapította meg. Ezzel szemben panaszos sérelmesnek tartja, hogy a községi segédjegyzői minőségében eltöltött szolgálati ideje a jegyzői nyugdíjigény megállapításánál nem lett beszámítva, valamint sérelmesnek tekinti azt is, hogy ellátási dijai nem békebeli fizetése alapján lettek megállapítva. A panasz törvényes alappal nem bír. A törvényhatósági bizottság ugyanis a panaszosnak nyugdíj szempontjából figyelembe vehető szolgálati idejét a rendelkezésre álló hivatalos adatok alapján állapította meg. Ezzel szemben panaszos sem a nyugdíjazási eljárás során, sem pedig ezen bíróság előtt nem igazolta az általa beszámíttatni kért segédjegyzői szolgálatát, sem azt, hogy már 1891. évi január 1-től a vármegyei községi jegyzői nyugdíjintézetnek tagja volt. Miért is megfelelő bizonyítékok hiányában a panasziratban e részben felhozottakat figyelembe venni nem lehetett. A panasz azon része, amelyben azt kéri, hogy nyugellátása 6600 korona békebeli fizetésének megfelelően állapittassék meg, törvényes alappal nem bír. A nyugellátásnak mérve ugyanis csakis a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazáshoz igazodhatik. Az nem vitás, hogy panaszos tényleges szolgálatban az 1923: III. t.-c, illetőleg a 131.000/923. B. M. számú körrendelet 2. pontjában a szolgálati idejének megfelelően megállapított illetményeket élvezte és hogy a megtámadott határozattal ezen illetmények figyelembevételével állapíttatott meg a nyugdija. Ez a megállapítás tehát törvényszerű és a nyugellátás összegét illetőleg magasabb igényt nem támaszthat. Ez az ítélet nem zárja el annak az