Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Magánjog. XXXI den perbeli kifogása alaptalan (590., 592., 593., 594., 597., 599., 600., 605., 618., 619., 642., 863., 978.), emliti a késedelem vétkességének eseteként, bár oly határozat is van (595. sz.), amely az igazolatlan fizetési kése delmet is elégnek tartja; de ha a hitelező kártérítés .jellegű perét hosszabb időn át szüneteltette, a szünetelés alatt bekövetkezett pénzromlás alapján átértékelésnek nincs helye. (644. sz.) A határozatok túlnyomó része (609—615. sz.) azonban azon a helyes elvi alapon áll, hogy a valorizációnak nem az adós vétkessége az előfeltétele, hanem a koronának gazdasági okokból bekövetkezett éríékesökenese (610., 614., 615., 616., 625., 880., 924. sz.), a valorizáció lehat sem kártérítésnek nem minősíthető, sem az adós késedelmére vagy vétkességére vissza nem vezethető, a vétkességnek csak a valorizáció mértékére van befolyása. (614. sz.) Évjáradék is átértékelhető. (692. sz.) Az átértékelés kezdőpontjául egyes határozatok az átértékelési kérelem előterjesztésének (609. sz.), mások a kereset beadásának (591., 593., 598., 616., 617., 618., 624., 625. sz.), a lejáratnak (620., 621. sz.), az elszámolás befejezésének (623. sz.), az ügyvédi dijmegállapitó végzés keltének (622. sz.) a napját állapitják meg, szóval a kezdőpont meglehetősen bizonytalan és az egyes eset körülményeitől függ. Az átértékelés mértéke tekintetében a legnagyobb változatossággal találkozunk; az alapelv az> hogy a pénzromlás oly országos csapás, amely mindenkit sujt, következményeiben nemcsak az adósnak, hanem a hitelezőnek is részt kell vennie, a következményeket tehát a két fél között méltányosan meg kell osztani (597., 598., 611., 625., 670., 964., 965.), de a vétkes gondatlansággal okozott kárt már teljes értékében kell megtéríteni (966. sz.); dologi adós annyi csökkent árfolyamú koronát köteles megfizetni, amely belértékben megfelel a követelés keletkezésekori vagy a kár lejáratkori értékének (594. sz.); de nem nagyobb összeget annál, amellyel a kárvallott elpusztult dolga helyett mást szerezhet (596. sz.); egyebekben a mértéket a konkrét eset körülményei szerint kell meghatározni. A körülmények felsorolásában azokkal a szempontokkal találkozunk, amelyeket a valorizációs törvényjavaslat (00. §.) is kiemel; irányadó nevezetesen a felek vagyoni helyzete, a kötelezett teherbíró képessége (614., 629., 692., 704., 706., 721. sz.), az adós vétkessége, rosszhiszemű magatartása (610., 614., 615., 626. sz.); hogy sikerült volna-e a hitelezőnek, ha követelését kellő időben megkapja, pénzét ugy befektetni, hogy magát a koronaromlás következményei ellen megóvja (603., 604., 607., 620., 629., 630., 671. sz.), az, hogy a pénzromlás hátrányainak bekövetkezéséhez az adós magatartása is hozzájárult (627. sz.); hogy a kölcsönös érdek teljes és valóságos kiegyenlítése megóvassék (mikor a vevő a vétellel reális és emelkedő értékhez jutott) (670. sz.); hogy az egyik fél a másik rovására ne gazdagodjék. (670., 684. sz.) Ehhez képest teljes, 100%-os átértékelést csak kivételesen lehet megítélni, csak akkor, ha a hi-