Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

204 Fajtalanság. Btk. 248. §. van a regényben, de egy sem olyan, amely komoly elitélést tartalmazna a nemi kéjelgések fölött. Az pedig, hogy a regény hőse kéjenc élet után egy nőnél állapodik meg, még nem teszi erkölcsössé a regényt; még pedig annál kevésbbé, mert a hős révbejutását is arra használja föl a szerző, hogy a házasság intázménye ellen s a gyermeknemzés ellen izgasson. Mert mikor Oliva, a regény hősnője célzást tesz arra, hogy gyermeket szeretne, a regény hőse, nagy végzetes hazugságnak jelenti ki a gyermek utáni vágyat, amelyet le kell győzni, mert nem a boldog mámor isteni extázisát juttatja a szerelmeseknek, hanem egy uj lénynek, a bánat uj forrásának létrehozására vezet. Majd pedig a házasságra vonatkoztatva: „nem kérte ki a vallás együgyű áldását, az állam nagyképű beleegyezését, a társadalom hitvány hozzájárulását!. Nem mocskolta be törvény, dogma, közvélemény darócával, kiváncsi tüzével, kenetteljes frivolságával szerelmüket. Megvetette az állam, a vallás, a társadalom köznapi háromságát stb." Ilyen körülmények között arról, hogy a könyv tendenciája erkölcsös volna, szó sem lehet. De ettől eltekintve — a kir. Kúria álláspontja szerint — egy regénynek esetleg valóban erkölcsös tendenciája sem zárja ki a szemérem elleni vétség megállapítását akkoí, ha a regényben oly részletek és leirások vannak, amelyek a szemérmet és a erkölcsiséget sértik vagy alkalmasak a kéjvágy felidézésére. Már pedig a regénynek az elsőbirói idézetben idézett részei — az Ítéletben kifejtett helyes indokolásánál fogva — valóban ilyenek s önmagukban is feltétlenül kimeritik a Btk. 248. §-a alá eső vétség fogalmi körét. (1925. dec. 16. B. I. 4371/1925. sz.) 338. Btk. 248. §., 190. §., Kbtk. 51. §. Fajtalan a nyomtat, vány első sorban akkor, ha a nemi szervek vagy a nemi élet egyes aktusainak izgató leírásával az olvasó közönség érzés kiségét felkorbácsolni, mindenáron való kielégítését kivána* tossá tenni törekszik, s ezáltal a közszemérmet sérti. Az istenkáromlás vétségének (Btk. 190. §.) a Btk. 171. §*ában meghatározott nyilvánosságon és a gyalázó kifej ezé* seken felül még az is lényeges ismérve, hogy az Istent gya* Iázó kifejezések egyenesen sértő szándékkal használtassa* nak; közbotrány ugyanis csak e három kellék együttléte esc* tében állhat be. E kellékek valamelyikének hiányában legföl* lebb csak a Kbtk. 51. §*ában irt kihágásról, avagy nem bün* tethető egyszerű káromkodásról lehet szó. K. A Btk. 247. §-a értelmében, a vádbeli nyomtatványnak fajtalanságot kell tartalmaznia, hogy a szóbanforgó vétség tényálladéka megállapítható legyen. Az sem lehet kétséges, hogy nem minden, bizonyos egyénekkel szemben esetleg szeméremsértő nyomtatvány, irat, vagy képes ábrázolat okvetlenül fajtalan is, mint példá-