Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Izgatás 195 nélkül arra, hogy ezek milyen népfajhoz tartoznak. A népfaj szerinti megkülönböztetés tehát a Btk. 172. §. szempontjából már csak azért sem lehet irányadó, mert hiszen az ugyanazon népfajhoz tartozók között is lehetnek különböző néposztályokhoz és nemzetiségekhez, valamint más és más hitfelekezetekhez tartozók s viszont ezek között is lehetnek más és más népfajból származók. A kii*. Kúria tehát nem vonta Ítélkezésének keretébe annak a kérdésnek az eldöntését, vájjon a zsidóság külön népfajnak tekintendő-e, vagy sem1? mert a bíróság a hatáskörébe tartozó ügyekben csupán azokat a kérdéseket hivatott eldönteni, melyek az eléje tárt vitás jogi kérdések megoldása szempontjából lényegesek és perdöntők; annak pedig, hogy a tudomány szempontjából a zsidóság külön népfaj-e vagy sem, a fentebb kifejtettek szerint semmi befolyása sem lehet az e helyütt lényeges ama kérdésnek az elbírálásánál, hogy a vádlott cselekménye kimeriti-e a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésében meghatározott izgatás tényálladékát. A védőnek azt az általánosságban tett kifogását, hogy a vádlott cikkében nem a zsidóság egyetemét, hanem annak csupán hazafiatlan és a közre ártalmas söpredékét bírálta, a cikk tartalma cáfolja meg, mert abból nyilvánvaló, hogy a vádlott az ország zsidóságát, habár tett is közöttük némi csekély, de a lényegbe alig vágó különbséget, teljesen általánosságban támadta meg s bírálta. A védő által felhozott az a körülmény pedig, hogy a vádlott nemcsak hithű, hanem a megkeresztelkedett zsidókat is a zsidóság fogalma alá vonja, ami által a védő nyilván a mellett kíván érvelni, hogy vádlott nem a zsidó hitfelekezet ellen izgatott, a vádlott cselekményének minősítésére semmi befolyással sem lehet, mert az a körülmény, hogy vádlott a cikkét nem csupán a hithű zsidók ellen, hanem azok ellen a volt zsidók ellen is irta, akik az ősi hitüket elhagyták, de akiket ő s a vele egy világnézetűek most is zsidóknak tartanak, a vádlott részéről a valódi zsidóság ellen elkövetett izgatást meg nemtörténtté nem teszi s ennek hatását nem csökkentheti. Ezek előrebocsátása vitán azt kellett eldönteni, hogy a zsidóság ellen a vádlott által egész általánosságban elkövetett izgatás kimeriti-e az osztály avagy a hitfelekezet elleni izgatás fogalmát? Miként fentebb kiemeltetett, ezúttal nem lévén vitás, hogy a zsidósággal szemben nemzetiség elleni izgatásról nem lehet szó, ezzel a kérdéssel a kir. Kúria bővebben nem foglalkozott, hanem csupán annak a kijelentésére szorítkozik, hogy Magyarországban a zsidóságot azért nem lehet külön nemzetiségnek tekinteni, mert a különböző nemzetiségekhez tartozó honpolgárok egyenjogúságáról szóló 1868:XLIV. t.-c.-ből vont okszerű következtetés szerint külön nemzetiségek alatt az anyanyelvük azonossága folytán együvé tartozó, ezen az alapon történeti múltra visszatekintő és az anyanyelvükhöz ragaszkodó népfajokat kell érteni. Már pedig a 13*