Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

176 Büntetőjog. ellenkező álláspontra helyezkedett s az ettől való eltérést ezúttal sem tartja indokoltnak. A kérdés ugyanis azon fordul meg, hogy szabadságvesztésbüntetéssel büntetendő s egymással anyagi halmazatban (Btk. 96. §.) álló cselekmények büntetésének megállapításánál melyik az elsőbbleges birói teendő: annak a büntetési nemnek megállapitása-e, amelyben a Btk. 96. §-a szerint az összbüntetést ki kell szabni, vagy a sulyosbitó és enyhítő körülmények mérlegelése mellett az egyes cselekményekre kiszabandó büntetés mérvének előzetes külön megállapítása. A jelen ügyben eljárt bíróságok álláspontja és a kir. Kúria 1908. évbeli határozata szerint a bírónak a halmazatban együttes elbírálás alá kerülő cselekmények mindegyikénél elsősorban a súlyosító és enyhítő körülmények fenforgását kell külön-külön vizsgálat tárgyává tenni s ha ennek a vizsgálatnak eredménye szerint valamelyik, a törvény szerint fogházzal büntetendő cselekményre a Btk. 92. §-ának alkalmazásával pánzbüntetés mutatkozik kiszabandónak, ezt a büntetést ki is kell szabnia s ha ezenfelül már csak egy oly bűncselekmény marad fenn, amelyre szabadságvesztésbüntetés állapítandó meg: összbüntetós már nem szabható ki, mert ennek törvényes előfeltétele, t. i. a szabadságvesztésbüntetések többsége hiányzik. A jogegységi tanács álláspontja szerint ez az érvelés ellenkezik a Btk. egész összbüntetési rendszerével. A fenti érvelés abban az esetben helyes, ha az ugyanazon vádlott által elkövetett s a törvény szerint szabadságvesztésbüntetéssel büntetendő 2 vagy több cselekmény külön iéletekben kerül elbírálás alá; ily esetben lehetséges, hogy a vádlott egyik cselekményére a bíróság az egyik ítéletben a Btk. 92. §-a alapján csak pénzbüntetést, másik cselekményére pedig a másik ítéletben szabadságvesztésbüntletést állapit meg. Ezek a büntetések — tekintettel a Btk. 102. §-ában és a 104. 1. pontjában foglalt rendelkezésekre — természetesen összbüntetiésbe nem foglalhatók. Ha azonban ezek a cselekmények egy Ítéletben kerülnek elbírálás alá, akkor a büntetés nemének a Btk. 96. és következő §§-ai értelmében való megállapítása előtt nem foghat helyt az egyes cselekmények konkrét büntetése mérvének — a súlyosító és enyhítő körülmények alapján való — kiszabása, mert ez csak egy másodlagos birói teendő. A Btk. 89. §-a értelmében ugyanis a súlyosító és enyhítő körülmények csak a büntetés kiszabásánál, vagyis a büntetés mértékének (1. a 90—92. §§-okban használt ezt a kifejezést) megállapításánál veendők figyelembe. A büntetés mértékének meghatározásához pedig a biró csak