Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

160 Büntetőjog. a beszámithatóság vitatására való tekintettel, tulajdonképen a Bp. 385. §-ának llc) pontjára alapitottnak volt veendő. A panasz azonban alaptalan. Az 1921. évi III. t.-c. ugyanis a magyar büntetőtörvénykönyvnek kiegészitő részét képezi. A Btk. 81. §-a értelmében pedig a büntetőtörvénykönyv nem tudásával senki sem védekezhetik. Az 1921. évi III. törvénycikk, annak 15. §-a szerint, a kihirdetés napján, vagyis 1921. évi március hó 30-án, tehát jóval a vádbeli bűncselekmény elkövetése előtt lépett életbe. Annak kihirdetése pedig az egész országnak szólott, melynek a szóbanforgó, akkor még megszállás alatt levő az a terület is integráns része volt, melyen vádlott a vádbeli bűncselekményt elkövette. Ez annál is inkább áll, mivel vádlott a cselekményének elkövetésekor magyar állampolgár volt és még ma is az s igy a Btk. 8. $-a értelmében a magyar büntetőtörvénykönyvekbe ütköző cselekményeiért az esetre is felelős lett volna, ha azokat külföldön követte volna is el, akár tudott annak kihirdetéséről, akár nem. Annál inkább tartozik büntetőjogi felelősséggel a vádlott az adott esetben, midőn tettét Magyarország területén követte el. Azért teljesen alaptalan a szóbanforgó büntethetőséget és illetve beszámithatóságot kizáró okra való hivatkozás, mert hiszen az 1921. évi III. törvénycikk a vádbeli tettet vétségnek nyilvánitotta (Btk. 1. §-a) és mert ez a törvénycikk a tett elkövetése idejében törvényszerűen már ki volt hirdetve. (1925. dec. 15. — B. I. 1238/1925.) A büntetések (Btk. 20—64. §§.). 306. Bn. 1. §. Büntetés végrehajtásának felfüggesztése sajtó utján elkövetett rágalmazás, illetőleg becsületsértés vétsége tekintetében. II. K. ... A „Hallatlan ujabb zsidó szemtelenség" feliratot viselő, aláirás és a nyomda feltüntetése nélkül kiadott nyomtatott röpcédula tartalmának, a kir. Ítélőtábla által valóként elfogadott tényállásnak és annak a körülménynek egybevetéséből, hogy a vádlott ellen a feljelentést 1920 április 10-én kelt beadványával az a P. S. m. kir. erdőaltiszt adta be, aki a vádlottnak régibb idő óta ismerőse volt és ezen ismeretséget felhasználva olvasta fel a vádlott előtt a röpcédulának a zsidókra vonatkozó általános gyalázkodó és az ezek elleni gyűlölet felkeltésére alkalmas tartalmát és a vádlott kifakadása után P. Sándor nem átallotta azt a kijelentést is tenni, hogy a röpcédulát a nemzeti hadsereg irta, a vádlott pedig csak ekkor és ennek hatása alatt tette