Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Általános forgalmi adó. 93 illetve havi 500.000 K átalányösszegben állapitotta meg- a 130.000/ 1921. sz. pénzügyminiszteri utasítás 78. §-ának 6. bekezdésében biztosított felmondási jog fenntartásával. A panasz tárgyává tett határozattal a pénzügyigazgatóság az adóalapot 1923 április havára visszamenőleg és egyoldalúság 1 millió koronára emelte fel, mig május hó 1-től kezdődőleg az adóalap átalányösszegét a panaszos fél hozzájárulásától föltételezetten emelte fel a kétszeresre, amit az adózó fél el nem fogadván, az átalányozásra vonatkozólag kötött egyesség felmondottnak tekinthető és igy május hó 1-től kezdve az általános szabályok szerint való adózás következett be. A panaszos által egyedül sérelmezett április havi adóalap felemelést fenntartani nem lehetett, mert az adóalapra vonatkozólag kötött egyesség lányegéből folyik, hogy az visszamenőleg sem a kincstár, sem az adózó fél részéről egyoldalulag meg nem változtatható. Ilyen, az általános jogi elvektől eltérő eljárásra sem a törvény, sem a végrehajtási utasitás alapot nem ad. Az emiitett utasítás 78. §-ának 6. bekezdése a kincstár részére csupán azt a jogot biztosítja, hogy az egyességet annak lejárta előtt is felmondhassa és az átalányozási összeg felemelése iránt új eljárást indíthasson; ha pedig ez az eljárás egyességre nem vezet, bekövetkezik az általános szabályok szerint való adózás. Ebből kitűnik, hogy a felmondásnak az adózás szempontjából csupán a jövőre nézve van változtató kihatása, de nem vonatkoztatható a már letelt időben történt adózásra is, amelynek alapjául egyedül az egyességi megállapodás szolgálhat. Amennyiben a panaszos 1923. évi április második felében blokkolás alapján is lerótta a forgalmi adót, jogában áll annak visszatérítését, illetve beszámítását kérni az április havára átalányként járó összegbe. (7468/1923. P. sz.) 171. 1921:XXXIX. t.sc. 53. §. Forgalmi adó átalányozása. A kincstár részére fenntartott kiigazítási jog alapján a for* zási időszak letelte előtt fel lehet ugyan mondani, azaz az egyesség hatályát még a lejárat előtt meg lehet szüntetni, de ez a felmondás a kincstár részére nyilvánvalóan csak a felmondást követő időre, tehát a jövőre nyújt lehetőséget az adóalap újból való egyességi megállapítására, avagy a rendes szabályok szerint való adóztatás elrendelésére, de nem szolgáltat jogalapot arra, — ami különben az átalányo? zás lényegével ellenkezik, — hogy az egyességileg átalány? összegben megállapított adóalapot a pénzügyi hatóság egy* galmi adó átalányozására vonatkozó egyességet az átalányo* oldalu eljárással visszamenőleg a múltra nézve is felemeli hesse. (Kb 8593/1923. P. sz.)