Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Társulati adó. 65 kásságot jelentenek, amely munkásság ellenértékének egy része az utazási költségek megtérítése volt. Ez a szolgáltatás pedig a H. ö. 2. §-ához fűzött utasitás első bekezdése alapján tantiémadó alá esik. (1746/1926. P. sz.) 105. 1922:XXIV. t.^c. 36. §. 1. bek. A fellebbezést nem bu rálhatja el ugyanaz a tisztviselő, aki a kivetést készitette, mihez képest az ily határozatot akkor is fel kell oldani, ha a fél ezt az alaki sérelmet nem kifogásolja. (Kb. 8879/925. P. sz.) 106. 1922:XXIV. t.*c. 36. §. 1. bek. A pénzügyigazgató* ságot saját fizetési meghagyása ellen fellebbezési jog nem illeti, tehát az általa kivetett társulati adót azon az alapon, hogy az általa a fizetési meghagyásban közölt adó mérve helytelenül lett megállapítva, fel nem emelheti, kivéve, ha a pénzügyminiszter uj adókivetést rendel el. (5795/925. P. sz.) 107. 1880:XXXI. t.^c. 5. §. Helyiérdekű vasút társulati adója és adómentessége közlekedési vállalat adó szempont* jából nem iparvállalat. Kb. Panaszos a társulati kereseti adót illetőleg elsősorban azt vitatja, hogy az 1880. évi XXXI. t.-c. 5. §. c) pontja alapján részére 30 év tartamára biztosított adómentesség 1918. évben nem szűnt meg, mert a vállalat 1917. évi tiszta jövedelme a felhívott törvényszakaszban emiitett adóösszegeknek az üzleti számlába való felvétele után sem éri el az engedélyezett építési tőke 6%-át. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. Az engedélyokmány keltétől számított tíz év után a vállalatot megillető további husz évi feltételes adómentesség fennforgásának elbírálásánál a bíróság mellőzhetőnek találta annak a kérdésnek az eldöntését, hogy az 1880. évi XXXI. t.-c. 5. c) pontjában emiitett tiszta nyereséget kell-e érteni, illetőleg szabad-e mérlegszerű nyereséghez az adótörvények rendelkezései alapján bizonyos tételeket hozzászámítani, mert a jelen esetben a mérlegszerű üzleti nyereség az adó és illeték levonása után az engedélyezett építési tőke 6%-át már meghaladja. Eldöntendők lesznek azonban a panaszos által vitatott következő kérdések, hogy: a) az 1880. évi XXXI. t.-c. 5. §. c) pontja szerint a tiszta jövedelemből azokat az adókat és illetékeket levonásba kell hozni, amelyeket a vállalat fizetni tartozott volna akkor, ha a mentesség az 5. alapján nem illetné meg és pedig azt az adót és illetéket kell-e levonásba hozni, amelyet abban az évben tartozott volna a vállalat mentesség hiányában befizetni, amely üzletév tiszta jövedelme az összehasonlításnál alapul veendő, vagy pedig arra az adóévre kiTérfy : Döntvénytár 1926 5