Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Társulati adó 1923. üzletév végén (december 31-én) fennállott külföldi tartozásait az 1923. évi mérlegben az lí>24 április havában érvényes árfolyamokén értékelte, vagyis a mérleg lezárásakor; (december 31-én) érvényben volt árfolyamoknál magasabb összeggel, mert ezek a tartozások még 1924 április havában is fennállottak. Ily módon a mérlegben burkoltan tartalékolás történt, amely tartalékolás az 1922: XXIV. t.-c. 14. ^. 16. pontja alapján adókötelesnek minősittetett. Panaszos azt vitatja, hogy a külföldi valuták értékében mutatkozó elolódás és a kereskedelmi törvénynek az üzleti számadásokat uraló intézkedései kény szeritették arra, hogy a külföldi tartozásait az 1923 december 31-iki hivatalos árfolyamoknál nagasabban, vagyis az 1924 április havában történt értékeléskor érvényben volt valóságos magyar korona értékükben vegye számitásba és adózás szempontjából csak az lehet a döntő, hogy az ily módon értékelt tartozások a, mérleg lezárásakor kifizetve nem voltak. Az a körülmény, hogy a vállalat aktiv és passziv vagyonát a mérleg készitésekor minő alapelvek szerint értékeli, adózás szempontjából nem a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint bírálandó el, hanem az 1922:XXlVr. t.-c. alapján. Az értékelés elbírálásánál mindenesetre irányadó, sőt döntő jelentőségű az a körülmény, hogy a külföldi tartozás az üzletév végén még fennállott-e, mert ha a tartozás ki volt fizetve, akkor a külföldi valuták értékében mutatkozó árfolyamkxilönbözet a kifizetés alkalmával realizálva lett és a mérlegszerű üzleteredményben mint valóságos nyereség vagy veszteség kifejezésre jutott. Ha ellenben a tartozás az év végén kifizetve még nincsen és a vállalat azt mérlegében a valóságosnál magasabb Összeggel mutatja ki, akkor csökkenti a mérlegszerű üzleti eredményt egy olyan könyvszerü veszteséggel, amelj majd csak a tartozás kifizetésekor lesz realizálva. Egy burkolt tartalékot létesit a kereskedő gondosságával az árfolyamok hullámzása folytán bekövetkező veszteség fedezésére, amely tartalékolás a K. T. rendelkezéseivel nem ellenkezik, de az adótörvény szerint adóalapot képez. Panaszosnak az a megjegyzése, hogy ez a tartalék az értékcsökkenési tartalék fogalma alá esik, helytálló lehet ugyan, de nem helytálló az az állásfoglalása, hogy ez a tartalék nem adóköteles, mert az 1922:XXIY. t.-cikk 15. §. első bekezdésének 3. pontja csak az épületek, gépek, gyári eszközök, üzleti berendezések és felszerelések értékének pótlására engedélyez adómentessen tartalékolásokat, de nem annak a veszteségnek a pótlására, amely a külföldi tartozásoknál a magyar korona értékének csökkenése folytán mutatkozik. Az aktiv vagyon értékének csökkenése a vállalatra nézve veszteséget jelent és ennek a veszteségnek a fedezésére szolgál az adómentes értékcsökkenési tartalék. A passziv vagyon értékének emelkedése is veszteség a vállalatra nézve, de ez a veszteség adózás