Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

70 tényállás szerint pedig dr. I. Imre vádlottnak — szó és teljes tartalom szerint nem is ismert — rövid beszédje, amely Kossuth Lajos halálának évfordulóján a temetőben véletlenül jelenvolt nem nagy közönség előtt hangzott el; — két részből állott: Az egyik részben ismertette a görög, római és velencei köztársaságokat és kiemelte azok kiváló előnyeit; azután ugyanily értelemben bemutatta az amerikai és a francia köztársaságot. A beszéd második része viszont Kossuth Lajos egy régi levelének részben való idézése volt, amellyel előbbi ismertetéseit megerősitení akarta. A m. kir. Kúria jogi megállapítása az, hogy a vádlott valónak elfogadott tettével, vagyis az imént jelzett beszédjével a királyság intézménye ellen irányuló bűntett fent jellemzett egyik alakját sem valósitotta meg. A mozgalom szervezésével kapcsolatos alakja ennek a bűntettnek itt szóba nem jöhet, mert rövid alkalmi felszólalásról van szó, amelyet nem előre toborzott, hanem csak véletlenül összeverődött kis közönség hallott, ha hallgatott rá. A beszéd tartalma pedig mozgalom kezdeményezési elemeket nem is tartalmaz. Az intézmény ellen való nyilvános szóbeli lázitást kizárja a jóformán csak az alkalmi szerep betöltését célzó rövid beszéd száraz hangja, amely a szenvedélyek fölzaklatására nem is törekedett. Még leginkább lehetne szó arról, hogy a vádlott beszédje a köztársaság dicséretével közvetve támadta a királyságot; de a kir. Kúria jogilag ezt sem találja megállapíthatónak; mert egy történelmi és államjogi ismertetés és bírálat még nem támadás. Nincs az az éle, az a közvetlensége, az a célzatossága, amely az intézményt sérteni, lekisebbiteni, gyalázni, gyűlöletessé tenni, lejáratni akaró támadás természetéhez hozzátartozik. Az a körülmény, hogy vádlott a régi és az uj köztársaságokat dicséri, — még csak arra a föltevésre nyújt alapot, hogy a királyság intézményének nem barátja, de ez a föltevés, még ha való is, aminthogy való, a tettleges, a kifejezett, nyilt és egyenes támadás jogi fogalmának megállapítására nem elég. A vádlott beszédjét támadássá a felhasznált idézet sem tette; mert bár ez az idézet egy történeti nevezetességű nagy ember nyilatkozata is, az adott esetben és a fennforgó körülmények között ennek az idézett nyilatkozatnak áramló életereje, érdeklődést keltő alkalmisága, forró jelenlegisége, kihelyezett éle a királyság intézményét ez idő szerint kikezdeni képes rontó hatálya nincs, nem lehetett; támadást tehát sem magában, sem a beszéd ismertető előzményeivel együtt sem alkot. (1924. évi február hó 26-án. B. L 6.666/1923. Bjt. LXXVI. 89,) 109. 141. §. 172., 173. §. 1. §. A királyi ház tagjának megsértése. Izgatás. Enyhébb törvény értelmezése. K. A vádlottat a Btk. 141. §. 2. bekezdésében meghatározott, a királyi ház tagja megsértésének vétségében is bűnösnek mondja ki, melyet az által követett el, hogy Győrött, 1919. jan. 20-án Győr vármegye törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlésén József főhercegről ezeket mondta: „Habsburg József aljas gazember, ki katonáit szintén gépfegyverrel hajtotta előre". A védő és a vádlott szerint vádlott a megyei közgyűlés tárgysorozatának egyik pontjához, nevezetesen a felállítandó uj hadsereg kérdéséhez, mint