Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

537 Ügyvédi rendtartás. 1162. Ügyvédi dij. Az ügyvéd részére adott megbízásnak ennek okiratba foglalása nem érvényességi kelléke s abban az esetben is, amikor a megbizás okiratba foglaltatik, az rendszerint csak a megbizási viszonynak a hatóságok elöti igazolására szolgál. (1923. nov. 7. P. VI. 58/923.) 1163. 515. sz. Az 1874: XXXIV. t.-c. 54. §-a nem köti az ügyvédi dijra vonatkozó megállapodás érvényességét okirat kiállításához akkor, ha az ügyvéd megbizójával abban állapodott meg, hogy a reá bizott ügyben akár feltétlenül, akár bizonyos feltételek mellett munkadijat egyáltalán nem, vagy a neki különben járónál kevesebbet követelhet. (E. H. 1914. évi október hó 21-én. 1417/1914. P.) 1164. Az ügyvédi honorárium birói megállapításának akként kell történnie, hogy az az ügyvéd illő honoráriuma legyen és annak szolgáltatásával a megbizó fél a kifejtett ügyvédi ténykedésnek megfelelő ellenértéket nyújtson. K. A gazdasági életünkben beállott nagymérvű eltolódások folytán kétségtelen, hogy az 1916—1918. évekbeli díjszabás a kereset indításakor már nem felelt meg az ügyvédi ténykedés illő díjazásának s még kevésbbé volt az megfelelő a birói itélet meghozatalának az idején. A fellebbezési bíróságnak az ügyvédi ténykedésnek ez évekbeli értékelésére alapított s a korona vásárló erejéhez mért átértékeléssel a tényleges gazdasági helyzetnek megfelelően megállapított magasabb dijszabást figyelmen kívül hagyó dij megállapításával tehát felperesnek érdembe hozott eljárásai kellőkép nem honoráltatnak s e dijakkal alperes a felperesnek megfelelő ellenértéket nem szolgáltat. Miért is a m. kir. Kúria — az ügyek jelentősége, az azokhoz fűződő nagyobb anyagi és erkölcsi érdekek, a kifejtett érdemleges tevékenység, időmulasztás és készkíadásokra is figyelemmel — felperes ügyvédi dijait — a Pp. 271. szakasza alapján — 77840 koronára értékelvén, a marasztalás tőke összegét felemelte. (K. 1924. jan. 31. — 1492/1923. sz.) 1165. Felperes 1922. évben indított keresetet az 1914. évben végzett peren kívüli ügyvédi munka díjazása iránt. A dijak megállapításánál a pénz vásárlóerejének a kereset beadásáig bekövetkezett csökkenését is figyelembe kell venni, mert alperes kétségtelen késedelem folytán a felperesen kívüli okokból bekövetkezett lényeges gazdasági változás annál kevésbé eshetik egyedül a felperes terhére, mert alperes a perben rosszhiszeműen védekezett. (K. 1923. aug. 30. P. VI. 6198 1922.)