Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

521 Lényegében azt a kifogást, hogy az igénylő azért nem léphet föl sikeresen igénykeresettel, mivel a behajtás alatt álló követelés tekintetében a végrehajtást szenvedőnek egyetemleges adóstársa, — szintén az igénylő rosszhiszeműségére alapított kifogásnak kell tekinteni, mert „dolo facit, qui petit, quod redditurus est" és mert a végrehajtató kielégitésének megakadályozását vagy elodázását célzó igénykereset rosszhiszeműségén nem változtat, ha egyébként az igénylő jogával él, de végeredményben mégis azzal a célzattal, hogy ezáltal a hitelezőt kijátssza. Viszont az igényper fent kiemelt céljával, az eljárás különlegességével és a jogorvoslatok korlátozottságával szemben nem lehet megengedni, hogy az egyetemleges adóstársi viszony magában az igényperben, ennek folyamán, esetleg a tárgyalásnak e végből elhalasztása, körülményes bizonyitási eljárás utján nyerjen eldöntést, ha ellenben az egyetemleges adóstársi viszony nyilvánvaló és eldöntésre nem szorul, akkor az egyetemleges adóstársi viszony az igényperben kifogásként sikeresen felhozható. Jogpolitikai okok, különösen az igazságszolgáltatás ökonómiájának a tekintete is indokolják ennek a kifogásnak ily keretben és ily korlátok közt vaió érvényesíthetőségét, mert nem volna észszerű azt kívánni, hogy a végrehajtató tűrje a végrehajtást szenvedőnél lefoglalt olyan vagyonnak zár alól való feloldását, amelyet az egyetemleges adóstárs ellen vezethető végrehajtással mégis lefoglalhat. A kérdésnek ily értelemben való megoldását a m. kir. Kúriának a gyakorlata is támogatja, mert a m. kir. Kúria következetesen alkalmazta azt az eívet, mely szerint nem dönhető el az igényperben az a kérdés, hogy a követelés az igénylőt is terheli-e (1896. I. G. 364., 403. 1899. I. H. 13., 1906. I G. 198., 1903. I. G. 210,), ellenben amidőn a végrehajtás oly adótartozás miatt vezettetett, amely az igénylőt is törvénynél fogva terheli, kimondotta, hogy az igénylő ily esetben igénykeresettel nem léphet föl (1894. május 26. 2.439. p. sz„ 1905. I. G. 477.). A m. kir. Kúria gyakorlatának nyomán tehát oda kell következtetni, hogy nemcsak adótartozások eseteiben, amelyekre a törvény állapítja meg az egyetemleges kötelezettséget, hanem mindazokban az esetekben, amelyekben nem igényel eldöntést, hogy a végrehajtás alatt álló tartozás az igénylőt is terheli, vagyis ha ez bizonyítás nélkül megállapítható, akkor ígénykeresettel sikeresen föllépni nem lehet és a végrehajtatónak ez irányban emelt kifogása folytán az igénykeresetet el kell utasítani. Az ilyen eldöntést nem igénylő és bizonyítás nélkül megállapítást magukban foglaló esetek a jelen határozat rendelkező részének 1., 2. pontjaiban vannak felsorolva. Amikor azonban ezek az esetek nem forognak fenn, vagyis amikor az igénylő adóstársi viszonya biróí megállapításra szorul, akkor ez a kifogás a/ igénykeresettel szemben sikeresen nem emelhető, mert a bizonyítás és a jogorvoslati rendszer korlátozottságával ennek a kérdésnek eldöntése nem fér össze, az igénylőre nézve rendkívül sérelmes volna, ha ebbe az igényperbe szorosan nem tartozó kérdésben alkalmazást nyernének vele szemben azok a korlátozások, amelyeket a törvény az igényperre kötelezően előír. Az igénykeresettel egy tekintet alá eső Wiederspruchsklage, máskép Executions Intervention, vagy Excindirungsklage tekintetében a német Zivil-