Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

519 tetszésétől, a családi vagy hivatali körülményeiben beállott változásoktól függjön a hitelező zálogjogának akár fennmaradása, akár sorrendje. Döntő szempontként nem jöhet figyelembe a jogok rendezésénél az, hogy a szerződő felek valamelyike a vele szerződéses viszonyban álló másik felet illető jogot esetleg kijátszhatja. A bérbeadónak módjában van már a bérleti szerződés megkötésekor, a bérleménynek a bérlő részére átadáskor meggyőződést szerezni arról, hogy bérlőjének lakpénzére nem szerzett-e zálogjogot olyan hitelező, akinek a zálogjog szerzését a Vhn. 6. §-ának második bekezdése lehetővé teszi, módjában van előzetesen olyan biztosítékokat szerződésileg kikötni, amelyek alkalmasak arra, hogy lakbérkövetelését a Vhn. 6. §-ában felsorolt személytől behajthassa. Az ő kijátszására irányuló ügyletet módjában van a sorrendi tárgyaláson a sorozás ellen emelt kifogás alakjában, a sorrendi végzés alapján esetleg perrel megtámadni. Végül büntetendő cselekménynek az ő jogai ellen irányuló elkövetése esetén nyitva áll számára a bűnvádi eljárás utja és ehhez kapcsolódóan a magánjogi jóvátétel lehetősége. 1096. Végrehajtás tartási követelés kielégítésére. Vhn. 6, §. Az adósnak az 1908: XLI. t.-c. 6. §-a első, valamint 7. §-a három első bekezdésében, továbbá 11. §-a első, végül 13. §-a utolsóelőtti bekezdésében meghatározott mértékben végrehajtás alá vehető járandóságai a 9. és 14. §. első bekezdésében körülirt esetekben akként foglalhatók le, hogy a járandóságokból a foglalás alól mentes rész 1000 koronánál, illetve a 7. és 13. §-ban emiitett járandóságokból 600 koronánál kevesebb is lehet. (K. 1916. ápr. 8—15. 9. sz. polg. jogegys. dt.) *) 1097. Igényperben felperes. Vht. 90. §. Az olyan személy, aki a foglalásra okot adó követelés tekintetében a végrehajtást szenvedőnek egyetemleges adóstársa, igénykeresettel felléphet és e tekintetben az egyetemlegesség jogalapjának nincsen befolyása. Az a kifogás azonban, hogy a foglalásra okot adó követelés tekintetében az igénylő a végrehajtást szenvedőnek egyetemleges adóstársa, az igénykereset elutasítását eredményező hatállyal felhozható abban az esetben, 1. ha az igénylő ugyanazon követelésben a végrehajtást szenvedővel egyetemlegesen végrehajtható Ítélettel van elmarasztalva, vagy ebbeli kötelezettsége más végrehajtható közokiraton alapszik; 2. ha az igénylő ellen a végrehajtás szenvedőt terhelő marasztalási öszszeg erejéig végrehajtásnak törvény alapján van helye. Ezektől az esetektől eltekintve az a kérdés, hogy az igénylő egyetemleges adóstársa-e a végrehajtást szenvedőnek, az igényperben bizonyítás és eldöntés tárgya nem lehet. (K. 1920. máj. 15—20. 22. sz. polg. dtv.) *) E döntvény jelentőségét vesztette a polgári eljárásnak 1925. évi novellájánál fogva, amely a tartási követelések végrehajtási kielégítéséről rendelkezik.