Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

507 olyan további kötelezettséget róhat, amelyet törvény kifejezetten előír. A végrehajtási törvények pedig ilyenekként előírják a végrehajtási költségeket (1881: LX. t.-c. 27. §-a), a perköltségekben történt marasztalástól függőleg a biztosítási végrehajtás költségeit (idézett t.-c. 230. §.) és a zárlat költségeit (idézett t.-c. 251. §.). A végrehajtást szenvedőnek ehhez a további kötelezettségéhez képest rendeli az 1881: LX. t.-c. 11. §-a, hogy a végrehajtást elrendelő végzésben a végrehajtási kérelem körül íelmerült költségek megállapitandók. Ha tehát a zálogjogi előjegyzéssel felmerült költségre nézve a végrehajtást kérőnek végrehajtható közokirata nincs, a kielégítési végrehajtást az ellen, akivel szemben a zálogjogi előjegyzést a jogosított kieszközölte, az 1881: LX. t.-c. 1. §-a, iletve az ennek helyébe lépett Ppé. 31. §-a ellenére elrendelni nem lehet, de nem szabad ezt a költséget a végrehajtást szenvedő terhére a végrehajtást elrendelő végzésben sem megállapítani, mert ilyen megállapításnak csak ,,a végrehajtási kérelem körül felmerült költségre nézve" van helye. Az 1881: LX. t.-c. 6. §-ának, illetve a részben ennek a helyébe lépett Fpé. 34. §-ának, valamint az előbbi idézett t.-c. 9. §-ának a tartalmából kitetszőleg az a kérdés, hogy a kielégítési végrehajtás elrendelhető-e és minő, továbbá mily összegű teljesítésre, a végrehajtási kérvény mellékleteiből, valamint azokból az iratokból bírálandó el, amelyek a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróságnál vannak. Ha a végrehajtási kérvény mellékletei és a bírósági iratok ennek a kérdésnek az elbírálásához nem elegendők, az 1881: LX. t.-c. 6. §-ának utolsó bekezdése szerint a hiányosan felszerelt végrehajtási kérvény hiánypótlás végett visszaadandó, nincs tehát helye annak, hogy a bíróság más bíróságtól szerezze be azokat az iratokat, amelyekből megállapíthatja, hogy a kérelmezőnek van-e és minő vagy mily összegű teljesítés végrehajtás utján kikényszerítéséhez joga. A zálogjogi előjegyzést annál a telekkönyvi hatóságnál kell kérni, amelynél a zálogjoggal terhelendő ingatlanokra nézve a telekkönyveket vezetik, a benyújtott kérvény pedig a Tkr. 169. §-a értelmében a telekkönyvi hatóságnál elteendő. Annak az elbírálásához azonban, vájjon a zálogelőjegyzési kérelem végeredményben sikerre vezetett-e, a zálogjog előjegyzését elrendelő végzés jogerőre emelkedett-e, a zálogjogi előjegyzést időközben nem törölték-e, hogy tehát ezek alapján az ingatlan tulajdonosát a zálogjogi előjegyzés költségeivel valóban meg lehet-e terhelni és ha meg lehet terhelni, a kifejtett munkásságra, a fennforgó körülményekre, valamint arra való tekintettel, hogy a zálogjogelőjegyzési kérvényt maga a fél vagy ügyvéd, közjegyző, községi vagy körjegyző vagy éppen az adós nyujtotta-e be, valamint a felmerült készkiadásokra és az illeték le- vagy le nem rovására figyelemmel, munkadíj fejében költség egyáltalán állapitható-e meg és ha igen, mennyi, továbbá a végrehajtást szenvedő terhére róható készkiadás cimén mily összeg erejéig rendeltessék el a kielégítési végrehajtás, a végrehajtás elrendelése előtt be kellene szerezni a zálogjogi előjegyzéssel terhelt ingatlanokról vezetett telekkönyvek vonatkozó tételeinek hitelesített részleges kivonatos másolatát és a zálogjogi előjegyzésre vonatkozó telekkönyvi iratokat. A végrehajtást elrendelő bíróságnak ez az eljárása ellenkeznék az 1881: LX. t.-c. 6. és 9., valamint a Ppé. 34. §-ának a rendelkezésével.