Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

474 ket, mint az utalványozott által a kibocsátó helyett teljesitendő fizetés céljából kiállított és alakszerűségekhez kötött okiratot nem korlátozza a kereskedőkre, sem a kereskedelmi ügyletekből eredő jogviszonyokra; ennélfogva a csekknek, akár forgatmány utján, akár pedig egyszerű átadás utján átruházása nem tekinthető szükségképen a kereskedelemből eredő jogviszonyból származó jogügyletnek és igy ez az átruházás nem is vonható a KT. 1 §-ában felhívott kereskedelmi ügynek fogalma alá. Ezen ŐZ alapon a fellebbezési bíróság helyesen mellőzte az alperes által állított kereskedelmi szokásra vonatkozólag felajánlt bizonyítást és helyesen állapította meg, hogy az alperes a magánjogi uton visszteher ellenében átruházott csekk-követelés behajthatóságáért felelősséggel tartozik. A felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság nem vette figyelembe, hogy az alperessel a kérdéses csekk átruházására vonatkozólag kötött jogügyletnek teljesítési helye Franciaországban fekszik és ehhez képest a fellebbezési bíróság a KT. 326. §-a ellenére mellőzte az alperesnek francia frankban való marasztalását. A felperesnek felülvizsgálati panasza sem alapos. A felperes az alpeíessel a kérdéses csekk tekintetében azon az alapon került kötelmi jogviszonyba, hogy a csekket ellenérték lefizetése ellenében az alperestől magánjogi uton átadással megszerezte és igy a csekket az abban megnevezett utalványozottnál Párizsban kifizetésre bemutathatta. E kötelmi jogviszony alapján az alperes a csekk ki nem fizetése miatt az őt a visszterhes átruházás folytán terhelő felelősségből folyóan a csekkben foglalt követelés megtérítésére van kötelezve; ennek a kötelezettségnek teljesítési helye egyéb kikötés hiányában az alperes telepe, nem pedig a csekk-utalványozott telepe, mivel a csekk visszterhes átruházásával az alperes nem azért vált felelőssé, hogy a csekket ő fogja kifizetni Párizsban, hanem, hogy ezt a fizetést ott az utalványozott fogja teljesíteni. Amennyiben pedig az utalványozott nem fizet, az alperes csupán, mint szavatos tartozik felelősséggel az általános magánjog szabályai szerint, ezek szerint pedig az adós ott tartozik leljesiteni, ahol a kötelezettség keletkezése idejében telepe, illetőleg lakóhelye volt, vagyis jelen esetben Budapesten. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem is panaszolja, hogy az alperessel más teljesítési helyben egyezett meg és hogy e tekintetben a fellebbezési bíróság a tényállás megállapítását mellőzte volna. Alperesre nézve a teljesítési hely Budapest lévén, alkalmazást nyer a KT. 326. §. második bekezdése, mivel az alperes 15,000 francia frankot tartozik szavatosságból folyóan a felperesnek megtéríteni és mivel ez a pénznem Budapesten nincsen forgalomban, az idézett bekezdés szerint az alperes a 15,000 francia frankot a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben tartozik megfizetni. Mivel pedig nincs megtámadva a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti tényállása, hogy a felperes az alperest 1920. szeptember 20-án a be nem váltott csekk összegének kifizetésére felhívta s hogy e napon a francia frank árfolyama Budapesten 16 K. volt; mivel továbbá az alperesnek szavatosságából eredő fizetési kötelezettsége a felperes fizetési felhívásával esedékessé vált, ennélfogva a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, amikor az alperest a 15,000 francia franknak és 248 fr. 74 cm.-nek 16 K-ás árfolyammal számított országos pénznembeli egyenértékében marasztalta. (1922. szept. 12. P. IV. 5965/921.)