Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

466 csak részben érvényesítette, öt a biztosítási dij oszthatatlanságának elvéből folyóan ugy kell tekinteni, mintha az illető évre járó egész biztosítási dijat érvényesítette volna. Ebből következik, hogy a biztosítottnak az illető évi biztosítási dij fizetése körüli késedelme dacára a biztosítási szerződés megszűntnek nem tekinthető és a biztosító azon az alapon, hogy a perben nem az egész évi biztosítási dijat követelte, a veszély viselése alól nem mentesül. (E. H. 1917. évi október hó 30-án. Rp. IV. 5057,1917.) 869. Kt. 485. §. 675. sz. Ha a biztosítási feltételek szerint háború esetén a biztosítottak a biztosító intézet igazgatósága által meghatározandó külön dijat kötelesek fizetni, s emellett a rendelkezés mellett sem a kötvény szövegében, sem a kötvényre vezetett általános feltételek többi cikkében nincs szabatosan megjelölve az, hogy a biztosított a kötvényben a háborút megelőző időben eredetileg megszabott dijakon felül a háborús kockázatnak a biztositóra háruló viseléseért összegszerűen meghatározott mennyi külön dijat és mikor köteles a biztositónak fizetni: a szerződés joghatályának a külön dij nem fizetése okából való megszűnése csak abban az esetben volna sikerrel vitatható, ha a biztosító kimutatta volna azt, hogy a háború esetén fizetendő külön dij összegét s annak fizetési feltételeit akár a biztosítási szerződés megkötése alkalmával, akár ezt követően tényleg meghatározta, ezt a határozatát a biztosítottal közölte s neki ekként módot nyújtott arra, hogy fizetési kötelezettségének a külön dij tekintetében eleget tehessen. (E. H. 1917. február 1-én. P. IV. 3005/1916.) 870. Kt. 493. §. Hogy a közbiztonsági szolgálat szünetelt és a vasúti kocsi megőrzése lehetetlen volt, nem elegendő a biztosítótársaságnak a felelősség alóli mentesítésére, ha a fosztogatók személy elleni erőszakot nem alkalmaztak. K. A peres felek között megkötött biztosítási szerződés értelmében az alperes elvállalja a felelősséget az erőhatalom folytán elveszés, hiány vagy sérülés által keletkezett károkért, kivéve a háború, lázadás, erőszak és s/.trájk vagy passzív resistencia eseteit. A fellebbezési bíróság megállapította ugyan, hogy azokon a napokon, amikor a kereseti küldeményt tartalmazó vasúti kocsi Dunakeszi hadikórház tároló telepén vesztegelt, a közbiztonsági szolgálat ott teljesen szünetelt s igy a vasúti kocsik megőrzése a fosztogatók fenyegető magatartásával szemben a vasút közegeire nézve lehetetlenné vált, továbbá, hogy a kereseti küldemény kifosztását valószínűleg a telepen volt s a megmentett vasárukkirakásával foglalkozó vasúti munkások követték el, ellenben erre alapul szolgáló tényállítások és adatok hiányában a fellebbezési bíróság nem állapíthatott meg olyan tényeket, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a kérdéses küldemény kifosztása valamely hatóság vagy magánszemély ellen elkövetett erőszak kifejtésével történt.