Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

34 sál a királyi hatóságok hatáskörébe, ellenben az I., II. és III. fejezet szerint közigazgatási hatósági intézkedést igénylő ügyeket nem különben a vállalkozók és a munkások között felmerülő egyénenként 100 K-t, (1,000 K-t) meg nem haladó kárövetelések elbirálását a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja. A 18. §. harmadik bekezdése pedig a IV. fejezet szerint hatósági intézkedést igénylő ügyekre nézve, továbbá a munkások és segédmunkások között felmerülő, egyénenként 100 K-t (1,000 K-t) meg nem haladó kárkövetelések elbírálására a közigazgatási hatóságokat jelöli ki. Eszerint tehát mig az I. fejezetben szabályozott ügyekben a szerződésből eredő vitás magánjogi kérdések különböztetés nélkül a rendes bíróságok elé vannak utalva, addig a II. és III. fejezetben szabályozott ügyek csak a szerződés törvényszabta alakszerűségének hiánya esetében tartoznak a rendes bíróságok hatáskörébe, alakszerű szerződés esetében ellenben a közigazgatási hatóságok elé tartoznak, végül a IV. fejezetben szabályozott ügyekben minden különböztetés nélkül a közigazgatási hatóságok hatásköre van megállapítva. Tekintettel a törvénynek erre a világos rendelkezésére és tekintettel arra, hogy a IV. fejezet a szerződésre nem rendel alakszerűséget, nincs alapja annak a felfogásnak, hogy a IV. fejezetben szabályozott ügyek is csak akkor tartoznak a közigazgatási hatóság elé, ha a szerződés megfelel a törvény II. és III. fejezetében megszabott alakszerűségnek. További kérdés az, hogy a segédmunkásra vonatkozó ügyekben kihat-e á hatáskörre az a körülmény, vájjon a segédmunkásnak van-e vagy pedig nincs munkásigazolványa. Az 1899: XLII. t.-c. 18. §-ának első bekezdése ugyanis arra az esetre, ha ez a törvény ellenkező intézkedést nem tartalmaz, a hatálya alá tartozó ügyekben az 1898: II. t.-c. megfelelő alkalmazását rendeli. Az 1898: II. t.-c. 1. §-a szerint pedig annak, aki nem cselédminőségben gazdasági munka teljesítésére szerződik, munkásigazolvánnyal kell bírnia; s a 46. §. szerint a munkaadó és a napszámos között a szerződés szóval is megköthető ugyan, de ba a munkásnak munkásigazolványa nincs, a szerződés a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. A most idézett 46. §-szal szemben az 1899: XLII. t.-c. 15. §-a csak annyit tartalmaz, hogy a gazdasági munkás és az általa felfogadott segédmunkás között a szerződés szóval is megköthető, ellenben az !898: II. t.-c. 46. §-ának a hatáskörre vonatkozó fentebb idézett rendelkezését nem veszi át. Ekként az 1899: XLII. t.-c. 15. §-a önálló s az 1898: II. t.-c. 46. §-ától eltérő rendelkezést fogall magában: amiből következik, hogy az 1899: XLII. t.-c. IV. fejezetben a segédmunkások jogviszonyára vonatkozóan szabályozott ügyekben az 1899: XLII. t.-c. 18. §-ának első bekezdése alapján nem lehet alkalmazni az 1898: II. t.-c. 46. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint a szerződés csak akkor érvényesíthető a közigazgatási hatóság előtt, ha a munkásnak munkásigazolványa van; amivel összefügg az 1899: XLII. t.-c. 18. §-ának fentebb ismertetett harmadik bekezdése, amely minden megszorítás nélkül utalja ezeket az ügyeket a közigazgatási hatóságok elé. Ez a döntés nem vonja maga után azt, hogy az 1898: II. t.-c. 1. §-ában foglalt és az 1899: XLII. t.-c. 18. §-ának első bekezdésénél fogva a gazdasági