Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

368 deletböl nem állapitható meg a végrendelkezönek az az akarata, hogy az utóörökösrendelést nem csupán az utóörökösül megjelölt személyre szorította, hanem azt annak lemenőire is kiterjeszteni kívánta. A végrendelet azonban a m. kir. Kúria megitélése szerint sem tartalmaz adatot arra, hogy az örökhagyó Sz. Lászlónak az előörökösül kijelölt Sz. Móric előtt való elhalálozása esetére, Sz. László lemenői javára is kívánta volna az öröklést biztosítani, és miként a fellebbezési bíróság helyesen kifejtette, nem nyújt kellő alapot ily következtetésre az a körülmény sem, hogy id. Sz. Zsuzsánna két évtizeden át vezette néhai Sz. István háztartását, hogy ez alatt az idő alatt születtek az utóörökösökként kijelölt gyermekei, és hogy néhai Sz. István ezeket a gyermekeket szerette és felnevelte. Az a vélelem pedig, hogy az örökhagyó az utóörökösnek az előörökös előtt való elhalálozása esetére az utóörökös lemenőit kívánta kedvezményezni, csak abban az esetben forog fenn, ha az utóörökösnek kijelölt személy az örökhagyóval törvényes vérségi kapcsolatban áll. Nem áll fenn tehát ez a vélelem az örökhagyónak házasságon kívüli nemzéséből származó gyermeke javára. Ezeknél fogva tehát annak folytán, hogy az utóörökösöknek kijelölt Sz. László és iij. Sz. Zsuzsánna az előörökös, Sz. Móric előtt haltak el, az utóöröklési jog megszűnt és így Sz. Móric az atyja után reá háramlott vagyon felett szabadon rendelkezhetett. A fellebbezési bíróság döntése tehát, amely szerint a felpereseknek, mint néhai Sz. László lemenőinek néhai Sz. István végrendeletén alapuló utóöröklési jogát meg nem állapította, jogszabályt nem sért. A kifejtettekre tekintettel annak a ténykérdésnek eldöntése, hogy Sz. László és ifj. Sz. Zsuzsánna az örökhagyó Sz. Istvánnak házasságon kivül nemzett gyermekeí-e, és hogy néhai Sz. István hagyatéka túl volt-e terhelve vagy sem, nem lényeges, miért is a m. kir. Kúria az ezekre vonatkozó felülvizsgálati panaszok elbírálását mellőzte. (1924. évi április 8. — P. I. 1923/1024.) 663. Bsz. 1654. §. A most már állandó bírói gyakorlat értelmében az utóöröklési jog az örökösnek beleegyezése nélkül ennek köteles részére, még pedig akkor sem terjed ki, ha a kötelesrészre jogosult részére a kötelesrészt meghaladó és utóöröklési joggal terhelt vagyon van is hagyományozva, amely esetben az utóöröklési jog hatályosan csakis ezt a többletet terhelheti, ellenben a kötelesrésznek megfelelő vagyon az előörökös szabad rendelkezése alá kerül. Utóörökös javára biztositott utóöröklési jog az azzal terhelt vagyonra vonatkozó elidegenitési és terhelési tilalmat is magában foglalja s ez a tilalom mindazokkal szemben érvényesíthető, akik az utóöröklési jog fennállásáról tudomást szerezhettek. (K. 1915. nov. 16. 6793 915.) 664. Bsz. 1662. §. 584. sz. Anyagi jogszabály, hogy az előörökös a hagyaték állagát fenntartani s azt a meghatározott feltétel beálltával az utóörökösre átszármaztatni köteles, ha pedig