Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

366 tekintetében létesültek, arra kell következtetni, hogy az utóöröklési igények rendezésénél ehhez a jogszabályhoz alkalmazkodtak az érdekelt felek is. Ez a jogszabály eleve kizárta annak a lehetőségét, hogy az utóörökösödés szorosan a végrendelet alapján és az ott megjelölt sorrendben és terjedelemben érvényesüljön azt köveíőleg is, ha előzőleg egy fokon már foganatba ment, vagyis, ha a kijelölt utóörökösök közül valamelyik közbenesöre az örökösödés már megnyilott. S ebből folyóan az érdekelteknek a hagyaték-tárgyaláson tett az a nyilatkozata, hogy a végrendeletet elfogadják, öröklési igényeiket annak az alapján kivánják érvényesíteni, továbbá, hogy jól tudják, hogy a végrendeletben hitbizományi helyettesités foglaltatik, s hogy jól ismerik az idevonatkozó törvényes intézkedéseket és jogszabályokat s ennélfogva azt feltétlenül érvényesíteni kivánják, csakis ugy értelmezhető, hogy ők elfogadták ugyan a végrendeletet és örökösödési igényeiket annak alapján kívánták érvényesíteni arra a vagyonállagra is, amelyet az örökhagyó fiági utóöröklés tárgyául kijelölt, de csak annyiban s abban a terjedelemben, amennyiben és ameddig ezt a fennálló anyagi jogszabályok megengedték. Az pedig, hogy fentebb ismertetőit nyilatkozataikat maguk az érdekelt felek is igy értelmezték, nyilvánvaló abból, hogy az öröklésre jogosultakat és ezek között az örökösödés sorrendjét a végrendelet tartalmának megfelelően állapították meg, és igy egyik utóörököst sem zárták el attól, hogy a végrendelet alapján örökölhessen, de ennek lehetőségét az első utóörököst követőleg az anyagi jog által megszabott korlátok közé szorították, vagyis attól tették függővé, hogy az utóöröklés előzőiknél ne következzék be. Azzal szemben pedig, hogy az érdekeltek örökösödési igényeiket a hagyatéki eljárásban a most felhozottak,.ak megfelelően rendezték, sikeresen nem is vitatható, hogy ők többször emiitett nyilatkozataiknak a megállapodások világos tartalmától eltérő, sőt ezzel merőben ellenkező értelmet tulajdonítottak; következőleg nem vitatható sikeresen az sem, hogy az örökösök e nyilatkozatokkal magukra nézve kötelezőnek ismerték el és fenntartani kívánták az örökhagyónak azt az akaratát, hogy a fiági öröklésre általa kiielölt vagyon tekintetében valamennyi utóörökösnevezés feltétlenül érvényesülhessen. Az jogszabály egyébként, hogy az utóörökösödés csak egy fokon érvényesülhet, alkalmazandó volna abban az esetben is, ha nyilvánvaló lenne, hogy az érdekeltek az örökhagyónak az ismétlődő utóörökösödésre vonatkozó akaratát ugyanabban a hagyatékban magukra kötelezőnek ismerték el és fenntartani kívánták, mert ez irányú megállapodásuk szintén a vagyonnak hitbizományszerü lekötését eredményezné, ami pedig sem közérdekből sem magánérdekből nem engedhető meg. (1923. ápr. 19. P. I. 42/923.) 660. Bsz. 1636. §. 582. sz. Ma gánjogí szabályaink s állandóan követett biróí gyakorlatunk szerint utóörökös joghatályosan csak végrendeletben, vagy örökösödési szerződésben és halálesetre szóló ajándékozási szerződésben nevezhető. (E. H. 1914. szept. 9-én. 841/1914.) 661. 583. sz. Ha a szülő kiskorú gyermekét azzal a feltétellel rendelte örökössé, hogy utóörököst nevezett ki arra az esetre,