Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

310 ség csökkenésén felül ezért a feltűnő eltorzitásért külön kártérítés jár. (E. H. 1912. évi dec. 11-én. 5657/1912. P.; D. 555 923.) 532. Bsz. 1313. §. 1907: XIX. t.-c. 1. §. 509. sz. A felekezeti iskolák és iskolai internátusok alkalmazottjai (tanitó, kezelő, szolga- és cselédszemélyzete) az 1907: XIX. t.-c. 1. §-a értelmében betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá nem esnek. (K. 1918. ápr. 20—27. 19. sz. polg. jogegys. dtv.) II. Az 1907: XIX. t.-c. 1. §-a tüzetesen felsorolja azokat az alkalmazottakat, akik betegség esetére biztosítási kötelezettség alá esnek. E szerint a §. szerint a biztosítási kötelezettség vagy azon alapszik, hogy az alkalmazott milyen foglalkozási ágban működik, vagy azon, hogy ki a munkaadó. A törvény egyenként sorolja fel a biztosításra kötelezett foglalkozási ágakat és munkaadókat. Ez az egyenkénti felsorolás kizárja a törvény kiierjesztő magyarázatát abban az irányban, hogy olyan foglalkozási ág vagy olyan munkaadó is bevonassék a bíztositási kötelezettségbe, amely, illetve aki a törvény 1. §-ának 1—16. pontja valamelyikében megemlítve nincs. A törvény foglalkozási ágra, illetve a munkaadóra biztositási kötelezettséget, tehát terhet ró, megterheltnek pedig csak azt és csak annyiban szabad venni, akit és amennyiben a törvény teherrel világosan meg akart róni. A törvénymagyarázatnál végül nem lehet feltenni a törvényhozóról azt, hogy akaratát nem tudta kellőképen kifejezni, hogy mást, vagy kevesebbet, vagy többet mondott, mint amit és amennyit épen ki akart fejezni. A törvény nyelvtani és logikai magyarázatára vonatkozó, most érintett szabályok világánál vizsgálva az 1907: XIX. t.-c. 1. §-át, ennek a szakasznak 13., 14., 15. és 16. pontjai azok, amelyek a kérdés megoldásánál figyelmet érdemelnek. Ezek a pontok két csoportot alkotnak: a 13. pontban felsorolt közintézeteknél és a 15. pontban emiitett nyilvános tanintézetek miihelyeiben alkalmazottak azon az alapon esnek biztositási kötelezettség alá, mert közintézetben, mert műhelyben, tehát valahol vannak alkalmazva ellenben a 14. és 16. pontban emiitettek azért biztositandók, mert őket az ezekben a pontokban felsorolt munkaadó alkalmazza. Az 1. §. 1 —12. pontjai világos tartalmuk szerint a felvetett kérdésre nem vonatkoznak. Ezekhez képest a kérdésnek miként megoldása attól függ, hog/ a felekezetek vagy a felekezeti iskolák és iskolai internátusok olyan közintézetek-e, amelyeknél alkalmazottak biztositási kötelezettség alá esnek vagy a felekezeti iskoláknak a fenntartói, tehát a felekezetek hivataloknak, egyleteknek vagy társulatoknak tekinthetők-e amelyeknél mint ilyeneknél alkalmazottak a munkaadó részéről biztositandók. A törvény 1. §-ának abban a tüzetes és kimeritő felsorolásában, amelylyel a betegség esetére biztositási kötelezettség alá eső alkalmazottak megállapítása céljából az illető foglalkozási ágak, illetve a munkaadók meghatározása a törvénnyel adva van, a hitfelekezetek külön elő nem fordulnak. Törvényhozásunk a hitfelekezeteket ezeknek országos törvényeken alapuló közjogi jellegére való figyelemmel, amidőn rájuk vonatkozólag intézkedik, mindenkor külön emliti íel, s nem sorolja azokat a hivatalok, egyle-