Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

285 désben döntést sem tartalmaz, miért is a perújítás a kir. ítélőtábla 60. alszámu ítéletében foglalt és a m. kir. Kúria által helyteleneknek meg sem állapított okokból elutasítandó. A korona romlásának mérvére felperesek becsatolták a B/F. alatti kimutatást, amelynek helyességére, alperes előbb nem nyilatkozott; utóbb annak helyességét tagadta. A fizetés felajánlásának és a birói letétbehelyezésének körülményeire leiperesek becsatolták az A/F., alperes pedig az F/3, alatti tanúsítványt, illetve letéti végzés hiteles másolatát, amelyek helyessége és tartalma a felek között nem volt vitás. A kir. Ítélőtábla a 60. alszámu ítéletben foglaltakon felül megállapítja még a következő tényállást: Mindkét fél előadta, hogy az alapperbeli ítéletben megszabott teljesítési határidő eltelte előtt, 1923. évi március hó 7-én C. budapesti kir. közjegyző alperes nevében felperesek budapesti lakásán abból a célból jelent meg, hogy alperesnek az alapperben vitás elővételi jogát gyakorolja. Az A/F. alatti tartalma szerint a közjegyző e végett a magyar kir. Kúria 1922. P. III. 4531/47. számú ítéletében megszabott: 5,152.408 koronát felpereseknek készpénzben leolvasta, őket ez összeggel megkínálta és egyben felhívta, hogy a magával hozott és a vitás ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést aláírják. Felperesek ekkor ugy a pénz átvételét, mint a szerződés aláírását is megtagadták. Az F/3, alatti szerint alperes ennekfolytán a fent körülírt teljes összeget másnap, 1923. évi március hó 8-án a budapesti kir. törvényszéknél 712/1922—1923. cikk alatt letétbe helyezte és ez összegnek a költség gyanánt megállapított 63.305 koronának levonása után fennmaradó részét felperesek kezeihez kérte kiutalni, mit a kir. törvényszék a másolatban csatolt 3. P. 320634920. számú végzésében teljesített is. A kir. ítélőtábla a m. kir. Kúria 1923. P. V, 4391. szám alatt hozott feloldó végzésében kiemelt, de az összes bíróságok előtt különben is számtalan előttük lefolytatott per adataiból egyébként is kétségtelen köztudomás alapján megállapítja, hogy a magyar korona az 1921. évi június hó 30-tól az 1923. évi március hó 8-áig terjedő időben feltűnő mértékben romlott, illetve több mint tízszeres értékcsökkenést szenvedett akkor, amidőn egyidejűleg az ingatlanoknak a romlott koronában kifejezett ára feltűnően emelkedett. Alperes tagadása folytán a felperesek által becsatolt árfolyam kimutatás helyességét és nevezetesen azt, hogy a korona zürichi paritása 1921. évi június hó 30-án 2.225, 1923. évi március hó 8-án pedig 0.175 svájci frankot tett kí 100 koronánként, a kir. ítélőtábla meg nem állapíthatta ugyan pontosan, de a fenthivatkozott köztudomás alapján annyit megállapított, hogy a korona 1921-ik évi június végi zürichi árfolyama 2 frank körül, az 1923. évi niárcius elejei árfolyama pedig 0.181 frank körül mozgott, vagyis az előbbinek több mint tizedrészére sülyedt. Ezek szerint meg kellett állapítani azt, hogy alperes felpereseket a megszabott teljesítési időben nem az 5,152.408 koronának 1921. évi június hó 30-iki értékével, hanem csak ez összeg névértékével kínálta meg.