Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

278 tárgyaláson az imént érintett tartalmú zárókérelmét tartotta fenn felszólalásakor és mert felperesek ennek a szóbelileg is előterjesztett alperesi kérelemnek teljesitését az 1921. évi június hó 30-án tartott felülvizsgálati tárgyalás során nem ellenezték, sőt kifejezetten hozzájárultak ahhoz, hogy a vételi jog a tárgyalás napján gyakoroltassék és vételi jog tárgyának 1921. évi június hó 30. napján volt értéke állapittassék meg bíróilag. A peres feleknek az az egyező kérelme, illetőleg egyezségszerü megállapodása volt alapja a m. kir. Kúria közbenszóló Ítélete ama rendelkezésének, amely szerint alperes vételi jogát helyesen csak 1921. évi június hó 30-án gyakorolta, amikor az ingatlanoknak ezen a napon való forgalmi értékét ajánlotta fel, amihez felperesek hozzájárultak. Ekként tehát az a kérdés, hogy alperesnek opcionális joga fennáll-e, illetőleg azt gyakorolta-e, és hogy annak gyakorlását milyen feltétel mellett érvényesítheti az alperes? a peres felek megállapodásán alapuló ítélt dolog lévén, felperesek részéről vitássá már nem is tehető, valamint nem vitatható sikerrel az a kérdés sem, vájjon alperes zárókérelme nem ütközik-e a Pp. 533. §-ának rendelkezésébe? Mindezekre a kir. Kúria avégből terjeszkedett ki, hogy a felperesek által az eljárás felfüggesztése iránt a mai tárgyaláson szóval előterjesztett kérelemnek alaptalanságát kimutassa. Felperesek ugyanis az eljárás felfüggesztése iránt előterjesztett kérelmüket arra alapították, hogy a m, kir. Kúria elnöke 1923. évi január hó 30-án 1922. El. XII. C. 21. szám alatt kelt értesítése szerint jogegységi döntés hozatalát rendelte el abban a kérdésben, vájjon gazdasági lehetetlenülés esetén az opció gyakorolható-e vagy sem, és ha igen, az opcionális szerződés tárgyát tevő ingatlan szerződéses vételára helyett az opcióra jogosított az ingatlan, mely időpontban való vételára ellenében érvényesítheti jogát? Már pedig a kifejtettek szerint ezek a kérdések a m. kir. Kúriának többször felhívott közbenszóló ítéletében megoldást nyertek. E közbenszóló ítélet rendelkezése következtében most már csak az a vitás kérdés maradt fenn, és vár végleges eldöntésre, hogy a per tárgyául szolgáló ingatlanoknak az egyezségíleg megállapított 1921. évi június hó 30-iki időpontban mi volt a forgalmi értéke? A fellebbezési bíróság a 24. sorszámú szakértői vélemény előterjesztése után, az alperes aggályaira is tekintettel, — az 1922. évi május hó 10-én tartott tárgyaláson a szakértői bizonyítás megismétlését rendelte el. Egyébiránt a Pp.-nak nincs olyan rendelkezése, amely a felet eltiltaná attól, hogy az elsőizben kihallgatott szakértők véleményét kifogásolja. De különben is a fellebbezési bíróság a Pp. 276. és 363. §-ában irt jogával élt akkor, amidőn a szakértői bizonyítást megismételten és más szakértőket meghallgatott. E törvényszakaszok alkalmazása a bíróság szabad belátásától függ és a fél kérelme nélkül, hivatalból is alkalmazást nyerhet. Éppen ezért a fellebbezési bíróságnak az az intézkedése, hogy más szakértők meghallgatását rendelte el, és ezzel a peres eljárás meghosszabbíttatott, az alperes terhére a per indokolatlan elhúzásának vagy konok perlekedésnek nem minősíthető. A felpereseknek erre alapított felülvizsgálati érvelései alapnélküliek, annál is inkább, mert a fellebbezési bíróság tüzetes indokolását adta annak, hogy maga részéről is az első szakértői bizonyítás eredményét megnyugtató alapul miért nem fogadhatta el.