Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

266 ták, az következik, hogy szándékuk szerint kártéritési kötelezettségük csak attól az időponttól áll be, amelyben a szerződéssel célbavett eredmény meghiúsulásáról értesülnek, ezen az időn belül azonban a kikötött jóváhagyás megtagadásának esélyeit egyaránt magukra vállalták. Ezért a szerződés meghiúsulása egyik fél terhére sem róható s az ezzel járó kockázatot egyaránt viselni kötelesek. Ez annál is inkább méltányos, mert a jóváhagyás megtagadásáig lefolyt két gazdasági év alatt a vevő élvezte az ingatlannak — jelentékenyen emelkedett — hasznait, amelyeket mint jóhiszemű birtokos, ő sem köteles megtériteni. (K. 1923. nov. 2. P. III. 5870/1922. J. K. 1924. 7.) 481. Ellenkező ok hiányában azt kell feltenni, hogy az ügyletkötő felek jóhiszeműséget és ennek alapján a viszonosságot, a kölcsönös érdekek teljes és valóságos kiegyenlitését s az akkori fizetési eszköz akkori benső értékét tartották szem előtt. (1924. ápr. 11. P. V. 5823 923. 1. 466. sz. a.) 482. Ha az ingatlanra vonatkozó vételijog (opció) gyakorlására a szerződés szerint nyitvaálló időben a szerződés tárgyának értéke a forgalmi viszonyok előre nem látott alakulása folytán aránytalanul emelkedett, a tulajdonos ily viszonyok fennállása alatt az eladás kötelezettsége alól mentesül és az opció ily körülmények közt nem gyakorolható abban az esetben sem, ha a jogositott a szerződéses vételár helyett szolgáltatni hajlandó azt az összeget, amely az ingatlan értékének az opció érvényesitésekor megfelel. (K. 1923. márc. 17. 26. sz. p. jogegys. dtv.) III. A tkvi rend. 63. §-a az adásvevési jogot oly puszta jognak nevezi, amelynél fogva a tulajdon csak a megállapított feltételek teljesítése mellett szereztethetik meg. A vagyonátruházási illetékről szóló 1920: XXXIV. t.-c. 102. §-ának második bekezdése pedig következően rendelkezik: „ugyancsak az adásvételi illeték jár akkor is, ha a szerződéssel valaki azt a jogot szerzi meg, hogy valamely ingatlant annak tulajdonosa meghatározott feltételek mellett tulajdonába átbocsátani köteles. Ha ilyen esetben a vevő a vételijoggal él és a jogügylet létrejön, ujabb illeték kiszabásának helye nincs." A m. kir. Kúriának 1921. évi június hó 30-án P. III. 1.544/1921. szám alatt kelt Ítélete következően írja körül a vételijogot: ,,A vételijog oly eladási ajánlat, mely szerint a tulajdonos meghatározott időpontig az előre megállapított vételáron valamely tüzetesen megjelölt dolgot átbocsátani köteles, ha az általa vevőként előre kiszemelt egyén a meghatározott időn belül kijelenti, hogy vételi jogával él és a megállapított vételárat megadni hajlandó." Ezek szerint a vételijog (opció) csak igényt biztosit és csak feltételes jogot ad az ingatlan tulajdonára, a tulajdonjogot azonban annak alapján a jogositott csak akkor szerezheti meg, ha azokat a feltételeket, amelyektől