Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
259 nek megfeleljen, sem a felek eredetileg arra irányult akaratának, hogy a teljesítés az eladó jelentékeny kárával és a vevő aránytalan előnyével ne iarjon s igy az ügyletkötéskor fennforgó gazdasági és jogi lehetősége későbben, vagyis a teljesítési idő bekövetkeztekor is, fennforogjon. Az ügyletkötés céljának és az ügyletkötési akaratnak, tehát az ügylet ugy gazdasági, mint jogi — egymást kölcsönösen feltételezett — tényezőjének a felek akaratán kívül álló, elháríthatatlan, a viszonyok folytán bekövetkezett meghiúsulása következtében tehát a vevő nem lehet jogosult a teljesítést követelni, mert ez már a joggal való visszaélés tekintete alá esnék, <<mit pedig birói oltalomban részesíteni nem lehet. Ezekhez képest, ugy tekintettel arra, hogy a fennforgó esetben az ügyletkötés ideje és a teljesítés végső időpontja között lefolyt időben a pénz értéke köztudomás szerint nagyon érzékenyen csökkent és az ingatlanok — főleg az általános lakásínségnél fogva a házak — forgalmi árában igen nagy eltolódások álltak be, amit mutat ebben az esetben az, hogy a megállapítás szerint a szóbanforgó ingatlan értéke az adásvétel alkalmával 13,750 K. volt, amihez viszonyítva a szerződés szerinti 14,000 K vételár megfelelő összegnek mutatkozott — mig ugyanannak értéke már a szakértők meghallgatása idején is — vagyis 1922. március 6-án 128,625 K-t, azóta pedig az ingatlanok folytonos áremelkedés miatt, mindenesetre még ennél az összegnél is többet tett ki. Mindezekből pedig megállapitható, hogy az alperesek jogszerűen hivatkozhattak a gazdasági lehetetlenülésre s ennek folytán az ügylet hatálytalanitására irányuló viszonkereseti kérelmüknek is jogszerű alapja van. Ha pedig gazdasági lehetetlenülés fennforog, abban az esetben a fentebb felhivott jogegységi döntvény ide vonatkozó indokolásából kitünőleg is, a tulajdonos nem szoritható akarata ellenére arra, hogy a szerződéses vételár helyett elfogadja azt az összeget, melyet a szerződés teljesitése idejében, avagy esetleg később, az ingatlan értékéül a másik szerződő fél egyoldalúan vagy pedig a szerződésen kivül álló harmadik személy (becsüs vagy szakértő) meghatároz és pedig annál kevésbé, mert a fennforgó nagymérvű gazdasági értékeltolódások következtében a forgalmi érték megállapítása már a per tartamára és az azalatt beálló ujabb értékeltolódásokra tekintettel is, a biztos alapon nem történhet. Épen erre való tekintettel nem helyezkedhet a kir. Kúria a fellebbezési bíróság által elfoglalt álláspontra sem. Minthogy azonban az alperesek teljesítési kötelezettségének meg nem állapításával s illetőleg a szerződés hatálytalanításával az előbbi állapot helyreállításának van helye, alperesek is kötelesek az általuk felvett 2000 K. vételárelőleget visszafizetni és pedig, minthogy e részben az előbbi állapot helyreállítása másként nem történhet, kötelesek a vételárelőlegen felül a vételárelőleg időközi valutadifferenciáját is felperesnek megtéríteni. Felperes ugyanis az által, hogy alperesek tőle 2000 K. vételárelőleget a szerződés alkalmával felvettek, s azt utóbb sem vissza nem fizették, sem pedig felperes javára birói letétbe nem helyezték s igy azt a felperestől elvonták, ezen elvonás folytán a valutakülönbség erejéig károsodott. Ezt a 2000 K. vételárelőleget ugyanis a szerződés szerint alperesek már mikor a szerződést 1918. ápr. 25-én Írásba foglalták, előzőleg kézhez vették, 17*
