Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

25Ü szolgáló jelzálogjog törlésére alkalmas okiratot 15 nap alatt a felperesek részére kiadjon, ellenesetben az okiratot az itélet fogja pótolni. Ezzel szemben az alperes ugy az 1923. évi július hó 4-én az elsöbiróság, mint az 1923. évi augusztus hó 23-án a fellebbezési biróság előtt azt vitatta, hogy a koronának 1918. évi október havától a fizetés felajánlásáig bekövetkezett nagymérvű leromlása folytán ő nem tartozott a 40,000 K. névszerinti értékével beérni s jóllehet a 40,000 K. 1918. évi október havi értékének a tárgyalási időpontjában mintegy 16 milió korona felelne meg, két millió koronával beéri az esetre, ha felperesek ezt 15 nap alatt megfizetik. Alperes e két millió korona erejéig viszontkeresetet támasztott, amit a felperesek elutasitani kértek. A jelen perben a felek, mint személyes kötelmi viszonyban álló vevők és eladók állnak szemben, miért is nyilvánvaló, hogy a felperesek keresete nem a 947,1888. I. M. sz. rendelet 9. és 10. §-aiban meghatározott, hanem olyan kereset, amelyet a vevők azon az alapon támasztanak, hogy ők az adásvételi szerződésnek eleget tettek, miért is az eladó az ingatlant tehermentesíteni tartozik. Nem az a kérdés tehát, hogy a letétbe helyezett összeggel fedezve van-e a jelzálogjoggal biztosított követelés, hanem a személyes kötelmi viszonyban álló vevők és eladók fizettek-e, amidőn a hátralékos vételár fejében a névszerinti összeget bírói letétbe helyezték? Áll ez annál is inkább, mert egyfelől a szóbanforgó jelzálogos követelés, mint ilyen, a telekkönyvben is mint vételár van bejegyezve, s mint ilyen nem esik más pénzbeli követelés tekintete alá és mert másfelől az alperes részéről támasztott tisztán kötelmi személyes viszonyon alapuló viszonkereset olyan szoros kapcsolatban van a kereseti kérelemmel, hogy egyiknek alapja a másiknak alapjától el nem különíthető s így egységesnek jelentkezik. Ha azonban ez a követelés vételár jellegét még telekkönyvi bejegyzése szerint sem vesztette el és a felek közötti viszony nem csupán a telekkönyvi állás szerint, hanem ettől függetlenül, vagyis személyes kötelmi viszony alapján is elbírálandó, akkor annál a jogszabálynál fogva, hogy az egyik fél teljesítést, ellenkező kikötés hiányában csak akkor követelhet, ha ő maga is teljesített és hogy az eladó, más kikötés hiányában előbb tehermentesíteni nem tartozik, mint a vevő a vételárfizetési kötelezettségének kellő módon eleget tett, a felperesek keresetének csak abban az esetben lehetne helyt adni, ha felperesek a bírói letétbe helyezett összeggel vételárfizetési kötelezettségeiknek teljes mértékben eleget tettek volna, amit azonban megállapítani nem lehet, még pedig a 947/1888. I. M. számú rendelet 9. és 10. §-ai rendelkezéseire való tekintettel sem. Ezen rendelkezések értelmében ugyanis a jelzálogos követelés csak azzal az összeggel tekinthető fedezettnek, amely annak az összegnek megfelel, amelyet a jelzálogos hitelező követelése rangsorában kapna a jelzálogot helyettesítő fedezeti alapból. Ámde a hitelezőnek ebbben a rangsorban tőkekövetelését amennyiben fennáll, egészben, minden levonás nélkül kell megkapni s igy a fedezet bírói letétbe helyezésével járó költség e rendelet szempontjából nem esik az ő terhére, már pedig a fentiek szerint az alperes mint jelzálogos hitelező részére csak 38,870. K. van birói letétbe helyezve, ez az összeg azonban az alperesnek 40,000 K. tőkekövetelését nem fedezi, résztörlesztést pedig a hitelező elfogadni nem tartozik.