Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

233 406. Bsz. 928., 929. §. A peres fél, ki ellenfelének megkárosítására irányuló magatartást tanusit s a tartozás (ügyvédi munkadij) teljesítését a lejáratkor indokolatlanul megtagadja, vagy a perben rosszhiszeműen védekezik, felelős azért a kárért, amelyet pernyertes ellenfele, a gazdasági viszonyok rosszabbodása következtében, a pénz vásárlóerejének csökkenése által szenvedett. K. A kir. Kúria a meg nem támadott tényállás szerint felperes végzett ügyvédi ténykedéseivel, az erre fordított időveszteséggel, alperes erkölcsi és vagyoni érdekével, megfelelő arányban állónak találta a fellebbezési bíróság által megállapított ügyvédi munkadij összegét, miért is alperesnek a díjazás mérséklésére irányuló felülvizsgálati kérelmét elutasította. Jogszabály, hogy az a peres fél, ki ellenfelének megkárosítására irányuló magatartást tanusit s a tartozás teljesítését a lejáratkor indokolatlanul megtagadja, vagy a perben rosszhiszeműen védekezik, felelős azért a kárért, amelyet pernyertes ellenfele, a gazdasági viszonyok rosszabbodása következtében, a pénz vásárlóerejének csökkenése által szenvedett. A meg nem támadott tényállás szerint alperes az 1921. dec. 27-én kelt 3. ./. alatt csatolt levelében, felperes munkadijainak kiegyenlítéséül 70.000 K-t felajánlott, ezzel felperes ügyvédi munkadij követelését 70,000 K. erejéig elfogadhatónak és méltányosnak találta. így tehát részéről a méltányos eljárás az lett volna, hogy felperesnek munkadijára ezt az összeget kifizesse. Az ehelyütt irányadó tényállás szerint azonban alperes, felperesnek éma felszóllitására, hogy az általa méltányosnak talált ezt a 70000 K-t, vagy ennél kevesebb azt az összeget, melyet ügyvédi ténykedései és munkadijával arányban állónak tart, fizesse ki, a fizetést azzal tagadta meg, hogy a kérdést egyszer és mindenkorra birói uton kívánja elintézni, és utóbb ezt a 70000 K-s ajánlatát is visszavonta. Alperes, bár tudatában volt a csupán összegszerűség tekintetében vitás tartozásának, ezen perben is a keresetet egészben kérte elutasítani, miáltal a pert elnyújtotta és meggátolta felperest abban, hogy az általa is méltányosnak talált 70000 K-hoz a kir. ítélőtábla ítéletének meghozatala előtt hozzájuthasson. Habár felperes követelése a B) alatt csatolt levelében az alperessel közölt 200.000 K-ban bíróilag meg is állapíttatott és bár alperes jogosítva is volt az összegszerűség tekintetében vitás tartozásának megállapítását birói útra terelni; alperesnek vétkes késedelmét és a perben rosszhiszemű védekezését mégis megállapítja az a ténye, hogy felperes felszólítására sem fizette ki a maga részéről is megfelelőnek tartott 70.000 K-t, sőt a perben ebben az összegben való marasztalása ellen is védekezett. Alperest ez a vétkes késedelme és rosszhiszemű védekezése a fentiek szerint kártérítésre kötelezi és a 70.000 K-nak a gazdasági viszonyok roszszabbodása folytán beállott értékcsökkenéseért felelősséggel tartozik. Az 1921. év december hó végétől, — a kir. ítélőtáblának 1922. szeptember hó 13-án meghozott és a 70.000 K-t meghaladóan előzetesen végrehajthatónak kimondott Ítélete meghozataláig — köztudomás szerint a pénz vásárlóereje a kártérítési igény összegét meghaladó mérvben csökkent és