Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

12 A közös erdő alatt való köszénbányászás utján elérhető haszonvételek értékesítésének szabályait az idézett törvény és az ennek végrehajtása tárgyában 15.217/1899. F. M. szám alatt kibocsátott rendelet, valamint a közös birtokosok gazdasági ügyviteli szabályzata külön nem határozza meg. Ily külön rendelkezés hiányában ennélfogva megfelelően kell alkalmazni a törvénynek, rendeletnek és gazdasági ügyviteli szabályzatnak az erdei termékek értékesitésére vonatkozó szabályait. Ezeknek a szabályoknak a jelen esetben való alkalmazása annál inkább indokolt, mert a kőbánya hasznosításáról, — amely pedig épen oly kevéssé sorozható az erdei haszonvételek közé, mint a kőszénbánya hasznosítása — az ügyviteli szabályok 54. §-ának hetedik bekezdése az erdei haszonvételek értékesítésének megfelelő rendelkezést tartalmaz. De annak kimondása, hogy a közösen használt és közös tulajdonban levő földterület alatt, a föld mélyében levő kőszén kihasználási jogának értékesítésénél nem a közös erdő termékeinek értékesitésére nézve irányadó törvényes szabályok, hanem az általános magánjog és pedig a magánjogi tulajdonközösség szabályai nyernek alkalmazást, a gyakorlatban megoldhatatlan nehézségeket eredményezne. A magánjogi közösségben levő társtulajdonosok ugyanis ezt a közösséget fenntartani nem kötelesek s megegyezés hiánya esetén bármelyikük kívánhatná a közösség mgeszüntetését, Ámde a föld felületére és a föld mélyére vonatkozó tulajdonjognak elválaszthatatlansága miatt a tulajdonközösségnek — a föld területén való fenntartása mellett — a föld mélyére s annak is csupán kőszenet tartalmazó egy részére való megszüntetése jogilag és gyakorlatilag kivihetetlen lenne. Ezek szerint helytelen a közbirtokosság, a ,,R. és Társa" cég és az erdőfelügyelőség panaszosoknak az az álláspontja, hogy a kőszénbánya kiaknázására vonatkozó jog értékesítése nem esik az 1898. évi XIX. t.-cikk, illetőleg a gazdasági ügyviteli szabályzat rendelkezései alá. A két előbb nevezett panaszos azt is vitatja, hogy a közös birtokosok gyűlésének a köszénkiaknázási jog értékesitésére vonatkozó határozatát a közigazgatási bizottság L. László egyedüli panasza folytán joggal nem bírálhatta volna felül, mert a nevezett mint köztisztviselő, a szolgálati szabályzat értelmében a nyereségre irányzott vállalat alapításában való részvételtől el van tiltva s igy ő, bár a kőszén kiaknázása iránt ajánlatot tett, érdekeltnek nem tekinthető s ennélfogva panaszjoggal sem bír. Ez az érvelés azonban helytelen, mert a magánjogi ügyletek érvényessége kérdésére nincs befolyása csupán a fegyelmi jog szempontjából jelentőséggel biró annak a körülménynek, hogy az ügyletet valaki a tisztviselői minőségében őt kötelező szolgálati szabályok esetleges megsértésével kötötte. A bíróság ennélfogva az ügyet az eljárás szabályszerűsége szempontiából az 1898. évi XIX. t.-c, továbbá az ennek végrehajtása tárgyában kibocsátott 15.217/1899. F. M. számú rendelet és a gazdasági ügyviteli szabályok alapján érdemben elbirálandónak találta. A gazdasági ügyviteli szabályok 63. §-ában foglalt rendelkezés sze-rint a 2000 koronán felüli árverések esetén az árverési hirdetmény az árverés napját legalább 30 nappal megelőzőleg teendő közhírré és ez a közhirréTtétel a községházán való kifüggesztésen és a dobszó mellett való kikiáltá-