Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

202 ha saját adósának jelzálogilag biztosított követelését magára ruháztatja, vagy annak behajtására feljogosittatik. Abban az esetben azonban, ha az alzáloggal terhelt követelés biztosításául bekebelezett zálogjog a Tkr. 79. §-ában foglalt fenntartással töröltetett, közvetlenül a jelzálog tulajdonosa ellen fordulhat keresettel. (T. H. 61. sz. 1895. ápr. 19-én.) 327. 444. sz. Eredeti érvénytelenség alapján megtámadhatja a jelzálogjoggal terhelt ingatlanság tulajdonosa azt az alzálogjogi bejegyzést, mely nem jogügyleten alapszik, ha az aljelzálogjog bejegyzésére irányuló kérés időpontjában a jelzálogjoggal biztosított követelés már megszűnt volt. (E. H. 1916. évi június hó 16-án. R. P. 7086/1915. szám.) 328. Bsz. 670. §. 445. sz. Arra, aki anyagilag idegen tartozást jogi helyzeténél fogva kénytelen kifizetni és igy a hitelezőt azért elégíti ki, hogy ennek a követelését magához váltsa, már a fizetés tény énéi fogva átszáll minden járulékos joggal együtt a kielégített hitelezőnek a követelése. Áll ez abban az esetben is, ha a jelzáloggal terhelt ingatlanság tulajdonosa, aki nem személyes adós, elégíti ki az ingatlanságán jelzálogjogilag biztosított követelést, vagy ha harmadik személy, mint jelzálogos hitelező az elárverezett jelzálog vételárából szerez kielégítést. (E. H. 1917. évi március hó 6-án. Rp. V. 3030 1916. szám.) 329. Bsz. 699. §. Tartási kíkötmény, mint dologi teher. K. A nyilvánkönyvbe való bejegyzéssel a tartási kikötmény dologi teherré válik. Ennek a tehernek jogi hatása abban nyilvánul, hogy az ingatlannak az eredeti adóstól ezzel a teherrel való megszerzése következtében a nyilvánkönyvben tulajdonosként bejegyzett uj szerző a tartási kikötményre nézve a tartásra jogosítottaknak dologi adósává lesz, még pedig nemcsak a tartás természetben való kiszolgáltatására, hanem pénzbeli egyenértékére kiterjedően is. (1922. május 8. P. III. 4.192/1921. sz.) 330. 447. sz. A tagosítás alá eső ingatlanokra nézve egyeseknek egymás ellenében támasztott magánjogi igényei a tagosításí ügy folyamán csak annyiban nyernek elintézést, amennyiben a tényleges birtoklás alapul vételével megállapíttatik, hogy a vitás illetmény kinek birtokába adandó, fennmaradván a magát magánjogaiban sértve érző félnek az a joga, hogy igényeit a vele ellentétes érdekű féllel szemben a közpolgári peres eljárás utján érvényesíthesse. A tagosítás végrehajtásakor kiosztott uj birtokra pusztán a kiosztás ténye tulajdonszerzést nem létesít, hanem a kiosztás csak akkor jár az uj birtokban részesülő félre nézve tulajdonjogszerzéssel, ha ő tulajdonosa volt a kiosztáskor annak az ingatlannak, amelynek fejében neki az uj birtok kiosztatoít. (E. H. 1918. évi március hó 6-án. Rp. III. 6842 1917. szám.)